NAPÚT 2007/9., 62–66. oldal
Tartalom
Kabdebó Lóránt
Lászlóffy Aladárról
Csontos János
Vésett motívumok
Kántor Lajos
S a Farkas utcán farkasok…
A Farkas utcában, pontosabban a Petőfiben kezdődött ismeretségünk Lászlóffy Aladárral, a most 450 éves Református Kollégium 2. számú Magyar Fiúlíceumnak elkeresztelt utódjában (a kollégium régi épületét akkor nem a mi iskolánk használta); és lényegében a „farkasok” közt növekedett, erősödött barátsággá. (Ali Tordáról jött hozzánk, a refesekhez, amikor apját Kolozsvárra helyezték; a párhuzamos osztályba került, az A-ba, míg én végig a B-be jártam, és tulajdonképpen az irodalom iránti érdeklődés hozott össze minket, kevéssel a Petőfi utca elhagyása előtt, majd pedig a Bolyain, a magyar szakon folyamatosan padtársak voltunk. Erre is utal Forrás-kötetének 1962. április 12-ről keltezett ajánlása: „Lajosnak, a legközelebbi embernek, aki elsőnek ismerte ezeket a verseket és másokat is, öreg barátsággal Lászlóffy A.”)
Életünk, indulásunk, későbbi jelenlétünk párhuzamos történetekként előadható részét nem itt fogom elmondani – remélem, egyszer még sort keríthetek rá –, most csupán három Lászlóffy-verset akarok bevezetni, amelyek csak félig-meddig kerülhettek (volna) be a Lászlóffy-bibliográfiába. Kétségtelenül családias hangulatuk-hangvételük ellenére, azt gondolom, megérdemlik a figyelmet. (Adaléknak is tekinthetők Széles Klára Lászlóffy-monográfiájához.) Előzményként említem a legkorábbi kötetes jelentkezést, az Aladár kéttucatnyi gyermekversét tartalmazó antológiát, az akkori fiatalokat (Jancsik Pált, Lászlóffy Aladárt, Szilágyi Domokost, Tamás Máriát és Veress Zoltánt) felvonultató Szivárványt, a belevésett dedikációt (1961. XI. 11.): „Lajosnak sok szeretettel, de ne csak magának, hanem Julika húgának is olvasson belőle.” Amikor fiaink, László és István megszülettek, a gyermekekhez szóló kötetek ajánlásainak címzettjei természetesen ők lettek. Aztán kialakult, folytatódott a felnőttkapcsolat. A 34 erdélyi magyar íróportrét – fotót és szöveget – közlő Túlélő képekben (1989) nyilván megtalálható Lászlóffy Aladár (innen kerültek Kántor László fényképei Széles Klára könyvének elejére), Cethal az akváriumban című esszéjét adta a fotós könyvhöz. Az együttműködés pedig a Házsongárd (1988) kötettel folytatódott; a Helikon Kiadó, személyesen Nagy András felkérése először a képek elkészítésére szólt (fiamnak) – és keresték a Házsongárdot megszólaltatni tudó kolozsvári szerzőt. Előbb Benkő Samut szólították meg, ám nem jött létre az egyezség; nekem egyből Ali barátunk jutott eszembe, ismerve temetőjáró, a múltba elmélyedni mindig kész költő mellett az esszéírót, és ő szívesen vállalta, kitűnően végezte el a feladatot.
És akkor már közelebb az említett versekhez: István fiunk (László öccse) három gyermeke – unokáink – révén kerül a Lászlóffy-bibliográfia közelébe. Bálint, Bence és Dóra Borbála keresztelőjére Aladár bátyjuk, azaz Ali bácsi verset küld, sorrendben 1994. szeptember 30-án, 1997. február 5-én és 1998. július 18-án. Az első vers közvetlenül a Farkas utcához, a Farkas utcai ősi református templomhoz kapcsolódik, a harmadiknak (Dóra nevére a keresztelőjén) aláírásában jelenik meg ugyanaz a helyszín (Kolozsvár, Farkas utca) – az Ének Bencének nem teheti ezt, minthogy a középső unokát Kalotaszentkirályon kereszteltük; a történelem s az irodalomtörténet (József Attila Altatójára utalva) persze itt is jelen van.
Következzék tehát a három vers – Lászlóffy Aladár költészetének, írói-emberi tartásának jellemzőjeként. (A Kántor Bálintnak – a cím jelölése nélkül – olvasható volt A kapu című kötetemben, korábban ezzel a címmel a Kortársban is; az Ének Bencének emlékezetem szerint ugyancsak megjelent, a Dórának ajánlott tudtommal itt lát nyomdafestéket először.)
Kántor Bálintnak
E templomból mikor kihoznak ölben
s kicsiny kezed nem úgy szorul ökölbe,
csak mint madárnak első nap az ágon,
úgy van jogod s birtokod e világon:
már mindened a nemzeté, közé –
s a Farkas utcán farkasok közé
vezet az út – kövesd a szellemet,
mely apát, nagyapát is eltemet,
de feltámaszt ezerszer egy hazát,
ne érezd, tekintsd mércének a mát,
se dicsőség, se szörnyű áldozat
nem végösszeg, csak múló áthozat.
E templomból ahogy kihoznak ölben
s kicsiny kezed még nem szorul ökölbe,
akkor jegyezd meg, szokjad és tanuld,
hogy mindig jövővé válhat a múlt,
de ami rád vár, abban mint a fény
világít egy megszenvedett remény.
Kolozsvár, 1994. szeptember 30.
Lászlóffy Aladár bátyád
Ének Bencének
Bencének való altatók:
megáll vonat és hintaló,
bár ez itt mégsem parkoló –
itt hagyják cipőjük a jók.
Mert álomországba gyalog
sétálnak be a boldogok:
a kiscicák s kutyák vakon,
te kék pizsamában szaladsz
rózsás mezítlábtalpakon,
és csíkosban a vadmalac,
a hernyó harminc lábon jár,
négy lópatán török, tatár
s mindenkire a párna vár.
Ha lehunyod a két szemed,
gyorsabban kiderítheted,
kik fújtak neked altatót:
a szél, a nyúl, a pék, a pók?
Lehet, a tátogó halak
valamit épp kiáltanak…
Légy résen, Bence, mialatt
az álomösvényen haladsz,
lehet, valami jele volt
a bükkök derekán a folt –
és mit akart a telehold?
Ha eltelik vagy két heted,
nyugodtan megkérdezheted,
mint aki erről olvasott:
hozzák még Tordáról a sót,
Betlenben van-e Betlehem
és Egerben a csillagok?…
De lehet, évek telnek el
mire valaki így felel:
álomszuszék, ébredj tehát,
nézd, neked ültettem e fát,
és még. remélni sem merem,
de nemsokára már terem…
Szeretettel Kántor Bencének Ali bácsitól
1997. február 5.
Dóra nevére
a keresztelőjén
Igazgyöngy és békalencse,
lakjék nálad a szerencse,
vegyen körül boldog család,
pólyát, ágyat, trónt is alád!
Hagyatkozom állva, ülve
malacfarkra, nyuszifülre,
téli fényre, nyári hóra –
kísérjen az áldás, Dóra!
Nyári hó és téli elem,
a nevedben követelem:
aki e világhoz tett el,
legyen is rád tekintettel!
Ha valami nem tetszene,
könnyes lesz a gyöngyök szeme,
szimatol a bimbók orra –
bízom benned, mini Dóra!
Barackbáj és rózsacsipke
száll le harmatos kicsikre,
okos lányok, szépleányok
mind boszorkány-tanítványok!
Ordíts, ahogy szádon kifér:
ide hívtak? fogat fogért!
Felszólítlak, üt az óra –
ne hagyd magad, kicsi Dóra!
Kolozsvár, Farkas utca, 1998. július 18.
Lászlóffy Aladár bátyád
