NAPÚT 2007/8., 96–98. oldal
Tartalom
Sütő Csaba András
Hűs • Szégyen és kaláka
Benyhe István
Pontos mérés
Csepregi János
Apokalipszis
fiam remélem tudod
igazán csak az számít
ami ott belül van
– köhögi rekedten
a torkában évekkel ezelőtt
tanyát vert slájmon át nagyanyám
s remegő kezét
vádlón mellkasomnak szegezi
ujjain a percek
bábeli zűrzavarban
illeszkednek egymáshoz
szemében csillogó ragacsos
könnyek gyűlnek
ahogy hiábavaló fiatalságom
fölött mereng
bordáim között türelmetlenül
lüktetni kezd a félelem…
zavartan toporgok
igyekszem egyik lábamról
a másikra ügyeskedni
a gravitáció számára oly kedves
ötvenkilónyi jelenlétemet
izzadó tenyeremből
szökni kezd a pára
feszengek elviselhetetlenül
s érzem ahogy a lány
papírba zárt vonásai
lassan a markomba égnek
a park macskaköves sétányán talált
ballagási kép szökni próbál
s erőtlen ujjaim közül
a földre hull
szégyellem magam
mintha rajtakaptak volna
valami disznóságon
aztán nagyanyám pergamen
ajkairól halkan peregni kezdenek
a megsemmisítésemre
hivatott krisztusi szavak:
„ha a te jobb kezed botránkoztat
meg vágd le azt és vesd el magadtól
jobb néked hogy egy vesszen el
tagjaid közül semhogy egész tested
a gyehennára kerüljön”
fiam remélem tudod
csak az számít ami ott belül van
kezd rá nevetve
a szobába lépő nagyapám
orrából zavartalanul
embereseket szív
rágyújt valami régi nótára
s mindent betölt
a nyitott foghíjas szájából
áradó pálinkaszag
Péntek óta fáj a fogam
– gyerekvers svéd hagyományok szerint –
reggeli közben az asztalnál
nagyanyó csak nyammogott
száraz ajkain végtelenül lassan
reszelte az aranyszínű pirítósokat
olyan mint egy félelmetesen
nagyra nőtt meztelencsiga –
gondoltam s már láttam is
magam előtt ahogy a kert salátáit
pusztítja rettenetes igyekezettel
apu hitelen hozzám hajolt
fülembe súgta mérgesen:
– Majd nem vigyorgsz annyira
ha te is megismered azt a helyet
ahol nagyanyád új fogsorát készítik
elborzadtam
anyu a kávéscsészéje mögül
riadtan nézett a szemembe
majd két korty között megállapította:
– A fogorvoshoz csak bátorság kell
aztán zavartan nevetgélni kezdett
nagyapó kockás nyári-pizsamában
és mackós házipapucsában
– amit még tőlem kapott karácsonyra –
álmosan csoszogott a nappali felé
ránk se nézett, miközben prófétai hangján
belemordult a vasárnap délelőttbe:
– Látod kisfiam a sok édességnek
most meglett a böjtje!
s már indult is tovább méltóságteljesen
a vitrinben őrzött érmegyűjteménye felé
egyedül tízéves nővérem hallgat bölcsen
feldagadt képemet fürkészi
szemtelen vigyorában nyoma sincs
részvétnek
felém kacsint kárörvendőn
lassan felhúzza rúzsozott ajkait
hogy vérszínű ínye egészen kilátsszon
ő tudja egyedül, mi vár rám a fogorvosnál
neki már két éve fogszabályzója van