NAPÚT 2007/7., 61. oldal
Tartalom
Tótkomlósi szálak (Gyivicsán Annával Veres Emese Gyöngyvér beszélget)
Kukely Júlia válasza
|
|
Megtartó vagy összetartó erő-e ma a nyelv vagy a hagyomány – vagy a hovatartozás köteléke? Ezzel a kérdéssel fordultunk a szlovák nyelv érintettségében vagy teljességében élő művészekhez, kutatókhoz. Íme válaszaik.
A nemzetnek, annak kultúrájának megtartó ereje a nyelv.
A kulturális értékek globalizálásánál sokkal helytállóbbak azok a törekvések – a világ értékelésében is –, amelyek a nemzeti tradíciókra, sajátosságokra építenek.
A magyarságba asszimilálódott nemzetiségek eredetien termékenyítették meg a magyar kultúrát. Az anyanemzetből több évszázada kivált és magyar földön letelepedett emberek nyelvük és hagyományaik őrzése mellett összetartóak voltak, az idők folyamán mégis egybeolvadtak a befogadó nemzettel, és beszédük archaikus tájnyelvvé vált.
Az újabb és újabb generációk már jobban beszélték a befogadó nemzet nyelvét, mint az anyanyelvüket a hovatartozás természetessége miatt.
Kialakult a kettős identitástudat, amikor az asszimilálódott nemzetiségek örömmel ápolják származásuk tradícióit, de anyanyelvükké a befogadó nemzet nyelve vált.
Így ma már nem nyelvi kérdés a nemzetiséghez való tartozás, hanem inkább érzelmi, ezért a hovatartozás nyelvi alapon történő feszegetése könnyen nacionalista felhangot kaphat.
Újra megtanulni a nyelvet viszont már több a nemzetiséghez való tartozás becsületénél, mivel a világban való tájékozódás elengedhetetlen követelménye.
Ezüst György
|