NAPÚT 2007/7., 48–51. oldal
Tartalom
Kormos Sándor
Karácsonyi ének • A szeretet nyelvén • Szívemben csillagok • Készen áll a helyem • 65. születésnapomra
Gregor Papuček
Výber z veselých epitafov
Juraj Dolnozemský
Így van ez
A nappalok rövidek
hosszúak az éjszakák
s te csak virrasztasz
a múlt csiripel füledbe
elfog a köhögés
tép a lelkiismeret
rád szakad minden fájdalom
fakul az identitás
ami tiéd volt
elmúlt már
az idő maga
veszi kezébe a rudat
morogsz káromkodsz
bár inkább imádkozni kéne…
őszülnek a csillagok
és szőkül a láthatár
A szavakhoz
A ti szívetek után megyek,
ó, nékem kedves nagyanyák.
Szemem benneteket keres,
Ismert s ismeretlen anyókák.
Követem a szavak nyomát,
szlovák utunkon lépkedek.
Hallom a múltnak gyöngéd hangját,
nosza, vigyetek!
Szavaink, ti élő kincsek,
ajándékaink,
bennetek öltenek testet
törekvéseink.
Földjeim, gyertek,
szavakkal terítve az asztal.
Öltsünk magunkra tiszta inget
várakozó áhítattal…
Kötődés…
Kötődésem kettős
korhoz igazodik
az identitás –
Itt születtem
itt élek
két nyelven tanultam
két nyelven beszélek
ide is, oda is
kötődöm, tartozom
ugyanúgy álmodom!
Szlovákul szólított anyám,
magyar közegben is
dolgozott téglaégető
16 gyermekes
apai nagyapám!
Fát ültetett
s földet művelt,
a Monarchia hadseregében szolgált
három nyelven tudó
Budai Pál
anyai nagyapám!
Ez így együtt van velem
bármit teszek
bárhol vagyok
a túlélésért dolgozom
maradok és változom…
Ma ismét…
A ma ismét
szürkemarkúan fizet
mert az igazi tetteket
nem pótolja
az a tessék-lássék
ha már első lépés előtt
szürke a szándék!
Sokat ismételt szó is
idővel kifakul,
süketek előtt
kifárad
a magasra emelt ujj!
Nemes cél
mindig szilárdan áll,
mint a kőből épült vár!
Imrich Fuhl fordításai
Attila…
megkésett levél
Ott legbelül
egy nagy titokban…
Mintha minden
tegnap történt volna!
A megszólított idő is
mélyen feszengve, ábrándozva
csak bánatról szól ma!
Mint valami koncon,
úgy vitatkoznak
az elmúlásodon,
a rejtélyes halálodon,
én mégis rólad,
rólad álmodom!
Például világít
mulandó sorsban,
tényben, fényben.
Gyermeki ártatlanságod
Szeretetért, igazságért, tiszteletért, megértésért pöröl!
Ilyenkor kérdem: bennünk hol az igazi, a küzdő,
a halandó ember…
Mert célratörő kihívásokhoz
gyáva az,
aki – amikor kell,
s aki ha kell –
szólni sem mer!
A fájdalmakat…
a fájdalmakat
ott legbelül
igyekszünk
tisztába tenni
és kifürkészni,
hogy hol fészkel a lényeg
s hol bujkál a semmi!
Meghagyva a szónak
amit enyhíteni tud
s közben kordában
terelni a bút.
Nem feledve azt,
ami megtiport
bár az idő
maga előtt görgeti
a szürke port!
Egyenlőtlen játék…
Játszunk a mesékkel
de néha
az eset fordítva történik
a mese játszik velünk
kíváncsiságból
könnybe lábad a szemünk
és megizzad a tenyerünk!
Hallgatagon
bámulunk a messzeségbe
az élet titkait
igyekszünk ellesni
– kifürkészni
már amennyire
ez a halandónak
sikerülhet…