NAPÚT 2007/6., 100–106. oldal
Tartalom
John Fuller
A szobrász
Erika Burkart
Őszi rege • Orpheus
1 Az itt közölt szöveg Franz Xaver Süssmayr hagyatékából előkerült kézirat fordítása, mely – eredeti kézirat – az összehasonlítások alapján feltehetőleg W. A. Mozart kézjegyét sejteti. Mint ahogy a címében is benne foglaltatik, egy általa hátrahagyott verstöredék lehet ez, mely közvetlenül halála előtt keletkezhetett, a Requiemmel egy időben. A dőlttel írt sorok az eredeti szövegben azonban másvalakitől származnak, valószínűleg F. X. Süssmayr hozzátoldásai – kiegészítései.
A latin szövegrészletek Tommaso da Celano himnuszából származnak, melyek F. X. Süssmayr jegyzeteiként szerepelnek a feljegyzések mellett. /a Ford./
2 A szöveg eredetiségét erősítheti ez a részlet; nyolc szótagnyi rész olvasható az első sorban, a W. A. Mozartnak tulajdonított kézírással írva. (Érdekes párhuzam, hogy a Lacrimosa tételnek az első nyolc üteme maradt fent az oratórium eredeti kéziratában.) Más hasonlóság is megfigyelhető: később az Agnus második részében F. X. Süssmayr a Requiem és a Kyrie bizonyos részeit ismétli meg, ahogy az oratóriumban is. /a Ford./
3 Az Agnus második része (Communio: Lux aeterna) akárcsak az oratórium eredeti (zenei) kéziratában, itt is F. X. Süssmayr ’alkotása’ – az Introitus és a Kyrie anyagának megismétlése, kisebb változtatásokkal. /a Ford./
Wolfgang Amadeus Mozart
Requiem1
(töredék)
INTROITUS: REQUIEM
egy kedves és ellágyult hanggal indul
el mintha a ködből bomlana szét
oson tűz-fény-varázs remegve mozdul
a szenvedésbe hullva esve rég – –
egy kedves ellágyult hozzám buvó hang
örökre remeg fény-árnyék lebeg
varázs-mételyt az életemre aggat
amely egy másodpercben elpereg
és két-kar-ének szól a néma éjen
s a fájdalom ha cseng: az űr
s a mélyem
lét-képpé andalog mert hang a fényben
csomóz a fény a hang is megszilárdul
és köddé szűrődik a szív elárvul
s a boldog-lét a félelembe tágul
KYRIE ELEISON
rubin-varázs rohan csenden keresztül
és ferdeívű fények angyalok
csak tántorgunk s a térben várva restül
test és lélek (…)
halálba andalog
a szent alázat s mennynek hűs varázsa
mi tántorog most nyugtalan redőn:
dermedt jégcsap hidegbe zárult láza
átcsap homályon millió-időn
(…)
hang-buborék-felleg az égbe terjeng
bent két erőnek árnya egyre verseng
(…)
egy démon szárnya roppant kő-csont-berken
hideg megdermedt érben fény ragyog
szívem elernyedt fájáson gagyog
s az égő lélek-szárnyban csönd vagyon
DIES IRAE
harag-vihar ……szárny porba lebben (Dies irae, dies illa)
és ember-ajkak tüze önt teret
s a félelem mi éltet: vér a sebben
életet árnyba kínonként veret
rohant jött és tűnt az élet a térben
s átbújt az áthatolhatatlanon
a félelem szivárog és jelet nem
nem hagy nem nyit teret a nyugalom
tér és idő száll gomolyog reped
ős-tántorgó mély mámor-szerveket
(…)
bizsergető vágy-d-moll szerkezet
homok-zsír-tengerében sok konok rab
halál mezsgyéjében tétlen robogva
testüket adják éhező poroknak
TUBA MIRUM
de mindig visszatér életre vágyik
a fátyolujj a harsogó ködön
s a vágy ha nem mer (…)
ringó éjbe ázik
és lengve mélyed női csend-ölön
s a küzdelem az éj sötét falával
a rózsa-szókat elnyomó talány
zengő kürt sír ítéletre árnyal
benn érlelődik (…)
mély-meddő magány
mert alkonyatba hulló csend-üreg bent
fény-hang terjeng bezárva bús üveg zeng
s néma sikoly dermed a csend-szüzekben:
halkul minden az árnyba zárva étlen
nem hatol át a kristály-szárny a vérten
és visszahull a szenvedésbe tétlen
REX TREMENDAE
test és lélek dobban ős-köd-dagály nyom
didergő szíven korhadt vér-köre
………decemberi homályba von:
erőtlenül fagyaszt könyör-tüzet
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
s üvöltve mászik emberek hada
Istent-hallás letűnt ős-út reménye
(…)
fogad vagy elbocsát végső szava…
s parancs szerint a csend nyugalma int
már későn éledt lepkeszárny-könyör
szikrázó-meztelen múlt visszaint
a szívbe leng és darabokra tör
omlón szendergő köd és rémület
(…)
a Lett és nem-Lesz reszketés-tüze
RECORDARE
s most reszketés remeg s a térbe hullva
selyem-ágon nyílik rózsa-halom
s habokra omlik………………
bezárva szívig mélyülő dalon
az évszakok remegnek: hó a nyárban
a porban ………..hangként remeg
lecsöppenő érzés elvész s megázva
……………a semmiségbe leng
s ha mégis később egymást átölelve
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
a múlt-jövő már nemcsak képzelet:
újra kigyúl a láng és létre törve
könnyes-nyaláb szökik a szem körére
elcsöndesülve töltve végzetet
CONFUTATIS
a törtető azúr-kék tengerében
az éjnek csak rohanok (…) – –
szemem mezsgyéjébe nem-volt reményem
létpillanat-nyelő törött körébe
hullik a robbanás: a szárnyba omlott
selymesen igéző emberi gond ott
ami ezer törött darabra oszlott
eget tükröző kristályokra bomlott
mi élő szenvedésnek tiszta láza
velőig sújtó dermesztő parázna
hideg a háton futkosó barázda
(…) test és lélek ágya
e két határ örök dér-zátonya
fonódó és taszító mámora
LACRIMOSA
a félelem kibontva áll2 (…)
a mélyen
könyör sebed benn andalgó közön
s lassan szivárog dől elöntve érben
(…)
küzdésben elfáradt lomha közöny
de újra éled hogyha árnyba méreg
vegyül egy szende könnyes látomás (Lacrimosa dies illa
fájó hamva ködöt ragaszt az égre Qua resurget ex favilla)
amely bennem fény-árnyék gödröt ás
(…)
a hangba zárt erő megannyi szárnya
lebben tér-szitaként az éjszakába
a szenvedésnek szűrő ér-varázsa
s el nem múló tüze:
szerelmi vázlat
mely minthogyha Halál mezébe zengne
az elmúlás ködén az Úgy legyen-be…
DOMINE JESU
dicsőség tör előre fájva sebből
s köddé terjed a lepkeszárny-anyag:
majd lélekké váltva a Szent a testről
testre halálos árny-varázst ragaszt
mely újra éled mindig elbocsát és
az életképek tengerébe dönt
mi visszatérve tört-darabra hullt szét
(…)
a porba hullva nagy kegy ám a csönd
s égi sereg vezére hang a fényben
örök világosság fény-árny-pora
ki tűzzel lebbent tisztulást a térbe
könyörtelen Szent-lepkeszárny-csoda
ki fény-pecsétet csókol holt-szegényre
s a kristály-merszen átad új reménynek
HOSTIAS
örök titok hullt végső képzeletre
most visszafelé mozog az idő:
képek özönlenek a vér-erekbe
(…)
a Múlt Jelen s a rég elhullt Jövő
magamba szívom képek habjait
és nekidőlök most a tompa égnek
ami bezárva zárkám romja itt
szenes Jövő-kép: léte bennem ég el
(…)
s égi sereg vezére hang a fényben
örök világosság fény-árny-pora
ki tűzzel lebbent tisztulást a térbe
könyörtelen Szent-lepkeszárny-csoda
ki fény-pecsétet csókol holt-szegényre
s a kristály-merszen átad új reménynek
SANCTUS
a Szent Apától csurrannak le fények
s az árvízként hömpölygő fény-dagály
az önmagukba (…)
mélyre hullott férgek
ködében vág el oszlat lét-homályt
a tébolynak szülője: ember-élet
könyöre éled csont-vér halmokon
halott anyag egy percre visszatéved
az újjászőtt lét-pikkelyszárnyakon
s a vérből szőtt könny csurran félve halkan
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
majd láng-hasítás csontváz-szende fagyban
a Szenttől félve könnyem néma zápor
remegve bűn-pillér ködén a vágytól
roppan sárban fényben elkárhozástól
BENEDICTUS
rózsa-magányban csendülő azúrok
virág-világba hullatnak rügyet
s a talpig rengő………… dúr-ok
mutatják meg a Mindenség-tüzet!
vörös habzásba végleg elborulva
verejték rohan hátszíndombokon
saját-magány örvény-ködébe hulltan
dér-szárnyakon – a semmi-szirtfokon
és egyre tisztul: kék csontszín fehér
remegő lángok hullanak s a dér
vegyít a csöndbe zárva könnybe vért
(…)
a Szenttől félve könnyem néma zápor
remegve bűn-pillér ködén a vágytól
roppan sárban fényben elkárhozástól
AGNUS DEI
gomolygó köd-fehér hullámok égve
szaggatják szét a tántorgó eget
és lassú sistergés motoz a mélyben:
bárány-felhőn öröklét-képzelet
………………..hangsorából
lassú de tiszta képeket teremt
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
a lomha hangok árnysorába leng
csönd és a fény ragyog a térbe fázva
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
dagályt s apályt Hold árnyékába mártja
majd visszaindul semmiség-körére
a kristály-bűn
ök vágyak lét-ködébe
Virág-halál nyugalma: ember-élet
COMMUNIO: LUX AETERNA3
egy kedves és ellágyult hanggal indul
el mintha a ködből bomlana szét
oson tűz-fény-varázs remegve mozdul
a szenvedésbe hullva esve rég
egy kedves ellágyult hozzám buvó hang
örökre remeg fény-árnyék lebeg
varázs-mételyt az életemre aggat
amely egy másodpercben elpereg
s hang-buborék-felleg az égbe terjeng
és két erőnek árnya egyre verseng
a (Fénynek) szárnya roppant kő-csont-berken
hideg megdermedt érben fény ragyog
szívem elernyedt fájáson gagyog
s az (elhalt) lélek-szárnyban csönd vagyon
Szöllősi Mátyás fordítása