NAPÚT 2007/6., 77–81. oldal
Tartalom
Koppány Péter
A Küldetés
Balogh Ildikó
Manga bor
Takács István Krisztián
a szamosnál
Helyed van bennem
Helyem van benned, szívemnyi ország (Sz. D.)
1.
én emlékszem még a térre
ahol a ferences templom áll
ahonnan húszperces sétára volt
a házsongárd
huszonegyre a dónáth
út, ha siettünk
de elhúzódott az félórányit is,
míg kihozták a teát, a számlát
s még rá is gyújtottam
mielőtt fizettem volna
én még emlékszem, hogy betértem
a kisutcákba, s ritkán voltak
csövesek, inkább már csak kutyák
kóboroltak hő lesen
s hogy már csak nagy utcákon kéregettek,
noha kellemetlen lehetett már
egy idő után az aszfaltozás
bűze, zaja, s rítusának egész gyönyöre
kegyetlenül posztmodernesen
hathatott a törökülő szemszögből
2.
s még emlékszem, hogy falura
előbb oltcittal, majd dácsiával
majd rönóval mentünk ki
előbb negyven percet, aztán negyedórát
az úton
s hogy aztán csak én mentem ki
a nyolcórásival a burjánzó vasúton
s még emlékszem, hogy az ablakok
mocskosak voltak, s hogy otthon
éreztem magam rajtuk, s hogy a másik
fülkében nevettek: mi a szentháromság helyett
már csak a cfr-t valljuk, s hogy kinn
hertzekbe bilincselt amalgámmá sorvadt
a tehén nyakán a kolomp és az új üzemek
disszonanciája
arra is emlékszem, hogy mindig
ott bukkant föl egy-egy blokk
ahol nem számított rá az ember
s hogy minden elszálló héttel
– éreztem – egy régi házzal kevesebb
áll
a kolozsvárt besztercével összekötő út
mellett, s hogy az egyik
kanyarban elfekvő almafaliget
eszméletlenül törte meg a szokott harmóniát
azáltal hogy az alma benne továbbra is
ádázul termett
3.
emlékszem hogy emlékeztem
szilágyira, dsidára, mindenféle
színű szavukra, amelyek
hálókként fogták be a haza formáját
itt, határon túl, ahogy mondani szokás
emlékszem, hogy járt itt faludy is
s hogy valahol itt válaszút
és vice között születhetett wass albert
s hogy egyik őszi túrán az
üde tavaszi sárba süllyedt traktornyomok
vezettek el czégére
emlékszem, hogy tábortüzek voltak
s józsef attilát énekelünk
amint a parázs szelíden szundít
s néha beugrik a kép
amint a haza fogalma
mindnyájunknak szép lassan
elmúlik
s hogy nagy a pátria
meg más ilyesmik
s hogy székelyföld ott van, ahova visz
a maros, majd valahol balra
4.
egyszer a maros völgyén utaztam
vonattal, s mindenhol vágták a fát,
sok helyen a kopac hegyeket mászták
fától fáig
néha gumicsizmában pecázták ki
a világlátta gumicsizmák, kereket, kesztyűk
rég elveszett párját
a maros vizén
de valójában nem emlékszem
arra, hogy hallgatták volna
amint a szél fútta halkan az itt maradt
kalotaszegi minták szagát
s amint a sín mellett sínylődő rókák
az autósztrádák mondáit föltárták:
igen, valamikor régen még
gyimest is ábránddá kiáltották ki
s a szél egyre csak hozta a népdalokat
s sólyom szárnyán szálltak
a mondák, s minden összeomlott
császárkori állomásnál megálltam
s velem együtt megállt a vonat is,
s a következő állomásnál mindig
kiszálltam
5.
rivaldában állt hát a nagy világ
szatmártól egészen brassóig s talán pár lépéssel
odább is merészkedett a
petróleumlámpa kísértő fénye
de eltakarta az öreg néni kopott
kendője, s a kötényen
gyűrődések húzódtak végig
s a kézen folytatódtak, s látszott:
ez itt a munka törvénye
s ráncos volt a táj is, gallyból volt
minden bánffy palota és minden fekete
templom, s a trikolór zászlók mögött
mindig elbújt valami fejthetetlen limlom
szentséges titka
én még emlékszem hogy nem néztem
másképp a tájat, mint ahogy
a tükörbe néz a kisgyerek
s csodálkozik, látja, hogy belülről
ismeri a meg nem fejtett látványt
s így vonult el előttem
minden, ami nem volt gyönyörű
de hallgatag havakon s éveken át
álcázott valami
gyöngéd ismerős fejthetetlen
gyönyört
6.
S emlékszem, hogy
megemlékeztek a házsongárdiról
S hogy özvegyen állt a domb, s benne a fák
S hogy holtan lestem az őr mint lohol
A fényes nappalokon és estéken át
S hogy a varjúnemzedék
amely nyelvén szónokol az elmúlás ősi árnya
Előbb elszalad az új időktől
Majd meghőköl, hátranéz és szelíden bevárja
S így lesz a sírfelirat kopott fénye
A kötött szavakból, s így révbe ér
A tökéletes múlt a megcsonkított
Nyarakból a mélyre ásott tar, falánk
Nemeshez vagy forradalmárhoz
Vagy színészhez vagy egyszerű embernek
Álcázott hősies nagymamához
7.
nem emlékszem
arra amint a kultúrát
mint a békés báránynyájat
kalapáccsal és sarlókkal
terelték ki innen, jó pénzért
de azon a téren
a ferences templom figyelt és állt
tőle pár lépésre a szentmihály
odább csíksomlyó és hunyadvár
és nikula, a neppendorfi evangélikus
templom s az új katedrális
s a régi, s a buszok
s az otthon amint halkan suttog
hogy jó helyen járok
ha hazajáró hazafiak hétköznapjaiban
kívánok
puha langy tócsába ledőlni