NAPÚT 2007/5., 25. oldal
Tartalom
Jakab Lilla
A babám az ágyamban fekszik és mosolyog • Sumi-e
Rónai-Balázs Zoltán
Reggeli kutyák •
A nagyon piros busz
Lena K
A behódoltak imája
Vállam is törik ketté
e megtépett ég alatt is
örülnék, ha szemeden csillogna
a meghatottság ősi fátyola.
Kinyújtom a kezem feléd,
hát nekem is nehéz így,
nézd, nehéz így: itt ülök
és ostorként csapkodja hátam
a bűntudat ketté,
míg sajtolom a tisztaság
cseppjeit ki bőrömön,
mi aztán kísértések tengerébe
veszve fulladoz…
Mégis akarom, mégis értelmet
látok e gyenge kis hulladékban itt…
Egymást zabáljuk, értsd meg,
te engem zabálsz, én téged
zabállak itt
a kis biztos odúnkban és
nem tekintünk szét,
nem hatódunk hullaszagon
többé,
nem itat át minket a veszély,
elaltattak minket,
elaltatott e rothadó szentély!
Állj fel!
Éhezzél tovább,
szomjazzál tovább!
Csikorgasd a fogad, tovább,
semmi nem elég!
Kis letapadt ikra
sötétben, bénultan
vedli újra saját
fekélyét, s ölt új
fekélygúnyát reggelre
magának…
Foszladozz ruhám,
bőrömről a var
hulljon le,
folyjon ki hályogos
szemem –
ADJ BÉKÉT, URAM!