NAPÚT 2007/4., 102–103. oldal
Tartalom
Szűcs László
Advent • Utcán esős reggel
Goron Sándor
bolondos játék • bukás
Zudor János
Szeptember 11. emlékére
A gyűlölet kinyitotta
hatalmas száját,
és bekaphatja a világot,
a pusztítás döbbenetes
rögeszméje máját
s beteg bendőjét ontja
a kirágott
virágra, a szabadság
szimbólumára
nem tudni, jut-e még
halálból mára
mint a mennykőcsapás,
hirtelen,
annyi ártatlan lélek
szállt a mennybe,
nyögve, sírva és imádkozva
végül,
vajon az értelmetlen
haláluk hogyan
békül
a mennyel végül, szegény
szerencsétlenek,
annyi ártatlan áldozat
vérül,
vajon hogyan békül végül?
Hiszen egy gőgös őrült akaratából
a gőg és az őrület haragjáról
mit se tudva,
mit se sejtve, hirtelen
sújtott le az értelmetlen őrület,
jobb ha lettetek volna, szegények
kövület,
döbbenten kiáltanánk, de
hiába
hogy meneküljetek sírigtalan
világba,
ártatlan testetek s
lelketek
mennybeemelvén
megdicsőültök a barbár
őrült mocskos pofája ellenében,
a legértelmetlenebb
halál kért
áldozatot
csak világgyűlöletet
ne hozzon az iszonyat,
hogy bárkire lecsaphat
a dühöngő őrült
halál-karma,
ó, jaj, a félelem iszonyú mély
kamra,
s úgy tűnik, világrettegtető
harag
az őrült elmében
megfogant,
rááldoz vagyont, kéjt,
gyönyörködik önművében
a Gonosz,
de a Világ se, lesz ám
tehetetlen,
az ártatlan lelkekért sütő
pirító gáztűzön ég
el a Rossz!
Ártatlan lelkek, tőletek búcsúzom,
döbbent s hirtelen áldozat,
fehér lepellel
integetők,
hirtelen rántott benneteket
odaátra az őrült gyilok karma,
fehér lepellel letakart
holtak, sorban
hozsánna
néktek,
nem értelmetlen mégsem
a ti áldozatotok,
mert az őrült halál
karma most
megbüntettetik,
válogatott kínok lesnek
a főgonoszokra,
úgy hogy majd még
visszasírnák
maguknak a ti
egyszerű áldozatotok
– fehér lepellel integetők –
mert számláját rendezi
a Jó is a gonosz ellen,
méltatlanul nem tiporhat
ártatlanok
testébe
és a szabadságba is egyúttal
a gonosz állat
hozsánna néktek, s
emeljen Úr a Mennybe,
ott harsonázzon tinéktek
szabadság
dicsősége,
ártatlanok, ártatlanul
leöltek,
örök dicsőség fénye, s glóriái
övezik utatok.
És irtózatos lesz, amikor
a Gonoszra lecsap
a Jó!
Mert az idő eszközeivel
lehet majd vissza-
ütni?
vagy a Szabadság
kiterjed a Világ
Őrült Tömeg-
gyilkosaira is?
„kegyeltjei” a Gonosznak,
az ártatlanokat ölők?
Döbbent tehetetlenséggel
csak eláll a szavunk,
szinte az ártatlanokéval
áll el a lélegzetünk,
ha még üzenhetünk
utánuk, dicsőséget
nékik,
teljesen ártatlanul leölteknek,
s jaj, a Világnak,
ha tűri,
hogy vérét vegyék
őrült „kellemek”,
mert nem állathorda vagyunk,
de emberek,
s a büntetés, a tomboló
őrült dühöt
majd lehűti.
Költői zsoltár
Áldj meg Isten, áldj meg,
bűneimtől óvj meg,
legyek gaz eretnek,
kiben Virág termett.
Verj meg Isten, verj meg,
Tisztuljon meg a Föld is,
Mennyekből eső is,
tiszta, mint a kőris.
Hogyha kell, hát vedd el
két szemem szemeddel,
ne lássak több iszonyt,
és Sátánnal Viszonyt,
emelj nagy Templomodba,
giz-gaz füvekbe oldva,
lehessen lábnyomod ott,
ahol lent én zokogok.
Nagyvárad, 1998. október 9-én.