|
|||
NAPÚT 2007/4., 51–52. oldal
|
Vincze Ferenc Ady hű titoknoka
Vincze Géza 1889. április 12-én jött a világra az erdélyi Kalotaszentkirályt. Református családba születik, apja Vincze Ferenc, a helybeli állami elemi iskola tanítója, később igazgatója, édesanyja szintén tanító az iskolában. Elemi iskoláit Kalotaszentkirályt végezte, majd az 1899/1900-as tanévet már a kolozsvári református kollégium bentlakó növendékeként kezdte. Ugyanitt érettségizett 1907-ben, ősztől pedig a kolozsvári Református Theológiai Akadémia és a kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem hallgatója. Az akadémián évfolyamtársai többek között Révész Imre, Gönczy Lajos, Mátyás Ernő, a bölcsészkaron fölötte járt Áprily Lajos s a már elfeledett Berde Mária. Vincze Géza 1911-ben szerzett diplomát mind a bölcsészkaron, mind az akadémián. Ahogy az a későbbiekben egyre nyilvánvalóbbá válik, életében két fontos momentum játszott szerepet. Egyik ezek közül az egyház és ezen belül lelkészi, hitoktatói hivatása. A másik pedig az irodalom (főleg Ady élete és munkássága). Segédlelkészként kezdte pályafutását, dolgozott Kolozsváron, Szegőtelkén, Istvánházán, majd 1912 és 1915 között Fogarason. A gyulafehérvári református egyházmegye esperese az erdélyi református egyházkerület közgyűlése előtt szenteli fel rendes lelkésznek 1915. március 8-án. Ezen a napon lett egyúttal a marosszentimrei rendes lelkészi állásba is beiktatva. Nem volt egyszerű szolgálat. A trianoni békediktátum után Romániához csatolt Erdélyben a román állam több templom államosítását is tervezte. Ezen templomok közé tartozott a marosszentimrei református Hunyadi-templom is. Életének ezt a részét a templom megvédése töltötte ki. Nem is engedte ki a kezéből, de így utólag úgy tűnik, belefáradt a küzdelembe, mert már 1922-ben kérte áthelyezését Magyarországra, helyileg Győrbe. Itt alig egy évet munkálkodott, s a következő munkahelye már Budapesten volt. Élete hátralévő részét itt töltötte egyetlen kisebb megszakítással, mikor is 1928 és 1931 között Nagyigmándon látott el rendes lelkészi állást. Budapesten már nemcsak mint segédlelkész vagy rendes lelkész tevékenykedett, hanem sokkal nagyobb szerepet játszott életében a tanítás. Több gimnázium hitoktatója volt. Vincze Géza 1964. június 3-án halt meg Budapesten. A Kalota partján című kéziratból már Kovalovszky Miklós is közölt két írást, A Kalota partján és Az utolsó csucsai nyár címűeket4, az általa szerkesztett gyűjteményes kötetben. A most közölt írások szintén a kéziratból származnak. Végül álljon itt Vincze Géza a gyűjteményhez írt előszava: „Az Ady-kortársak rendre elmennek, nemsokára elmegyek én is. Rokonok, jó barátok buzdítására adom ki ezt a kis könyvet, mely az »ÉDES« utolsó éveit, halálát, s a halálát közvetlen követő eseményeket foglalja egységes keretbe – a szemtanú hitelével, hiszen az »ÉDES«-nek utolsó évein én lettem a kísérője, egy ízben a határon át is, s az én kezemben lehelte ki lelkét a fővárosi utcán.” Nagy Barna, Czine Mihály, Áprily Lajosné, Áprily Lajos és Vincze Géza 1956 nyarán Szentgyörgypusztán |
||