NAPÚT 2007/3., 91–92. oldal
Tartalom
Sebők Éva
Mors imperator
Elek Szilvia
Csáth Géza újjászületett zenéi
Kodály-cédulák
Hátán cédulának, meghívónak, számlának, köriratnak, papírszeletnek, kitépett lapnak, naptárban, füzetben, noteszban, feljegyzések között találtak az alábbi mondatokra Kodály Zoltán életének kutatói, kik a Közélet, vallomások, zeneélet (1989) s a Magyar zene, magyar nyelv, magyar vers (1993) című, Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelent kötetekben gyűjtötték össze a hagyaték nagy részét. E különös – 1907 és 1964 között „papírra vetett” – dokumentumokból nyújtunk át kis válogatást az olvasónak.
A Közélet… című lönyvből:
• Legegyszerűbb kérdésekre az átlag magyar nem tud felelni. Ismeret: mik vagyunk, milyenek, hányan, hol, merre? Hibáink, erőnk, gyengeségeink. Akarat: mit akarjunk? mit bírunk megvalósítani ma? mit kell holnapra, még későbbre hagynunk? Mit kell tennünk rögtön, mit nem szabad? Mely erőnket kell a cél érdekében tudatosan ápolni, mi a fontossági sorrendje a nemzeti munkának.
• Embert nótájáról, madarat tolláról – Mondd meg nekem, mit eszel, olvasol stb. Talán szabad új variánsnak hozzátenni: mit dúdolsz. Megmondom, ki vagy.
Valóban, mi jellemzi jobban a lélek hatalmát (tartalmát?), öntudatlan munka közben zümmögés (?), vissza-visszatérő motívum, ami akaratán kívül vagy ellenére is tetszik.
• Csak arra kérném önöket, ha valami nem is tetszik mindjárt, ne utasítsák el végkép. Talán máskor már megtalálja az utat a szívükhöz, (ezt az utat megtalálni néha oly nehéz).
• Rokon szellemek közt minden időben támad valami titkos kapcsolat. Zárjátok (alatta: fűzzétek) szorosabbra a kört, összetartozók, hogy a művészet igazsága egyre tisztábban ragyogjon mindenütt örömet, áldást terjesztve.
• A jótettek, amikben részünk volt, mint kedves teher nyomasztóan kísérnek míg nem volt módunk viszonozni. De hányszor sikerült? Szüleinknek soha; amit tőlük kaptunk, másoknak adjuk vissza. (Vallomások c. fejezetből)
• Ha a gyermekkel sikerül megszerettetni a zenét, egész életre kincset adtunk neki, de nemcsak neki, hanem az egész közösségnek. Mert zeneszerető egyénekből álló társadalom a közös zenélés minden alkalmát felhasználja, vagy teremt olyanokat, pedig ezek nélkül a világirodalom nagy művei nem kerülhetnek előadásra, mert azok majdnem mind nagyobb tömegek részvételét kívánják meg. Így hát nemcsak az egyén, az egész közösség életét tesszük gazdagabbá, ha a zene iránti fogékonyságot ápoljuk. Ez a fogékonyság minden egészséges gyermekben megvan és kifejleszthető. Ma: ápolás híjján elsorvad, vagy elhibázott nevelés következtében ferde irányban halad.
A Magyar zene… című kötetből:
• Székely kapu
A magyar lélek 12-ik kapuja a dal. Aki belép rajta, bejut a magyar lélek tündérpalotájába. Tele kinccsel. De nem olyan, mint a Nibelungoké, amely halált hoz. Életet ad, örök ifjúságot ad ennek a birtoka. Nem őrzi sárkány, akárki vehet belőle, mert nem fogy: annál nagyobb, minél többeké. Ezt a kincset szeretném széjjelszórni, hogy a legszegényebbnek, legkisebbnek is jusson. Erőt, gyógyulást ad mindenkinek. Magyarázni: ne vigadj sírva. Az visz sírba. Dalolj, de ne azt a dalt, amely mellett nagyapád elverte ősi birtokát. Dalold azt, amely mellett ősapáid megszerezték azt. Ha azt kérded, melyik az: itt van, él még, talán éppen ez az, amit ma este hallasz.
• Ha nincs romlás, akkor javulás sincs, nincs se jó, se rossz, csak nyelvtény van. Csakhogy nincs szánkó, ami ne térne le folytonosan az egyenesből, ha nincs irányítása, ami minden pillanatban kormányozza. Egyenes járás, katona. A nyelvtények egyik nyelvszabályozója a nyelvtudat. Annak lelki alapja pedig a nemzeti öntudat. De megtanulhat valaki idegen nyelvet kitűnően anélkül is, hogy az illető nemzeti öntudatot magában kifejlessze. Ez lehet éberebb vagy lanyha, s ilyenkor a nyelvtények szomorú zűrzavart mutatnak.
Jelenleg a magyar nyelvtudat igen lanyha. Akarunk is magyarul tudni? De amúgy istenigazában, nemcsak felibe-harmadába? Ez a kérdés. Ki milyen érvvel felel rá, olyan a nyelvtudata.
A felnőtteken már nem lehet segíteni. A tanuló ifjúságban kell nyelvtudatot ébreszteni.
• Ha van célja irodalmi társaságnak, nem lehet szebb, mint őrködni a magyar nyelv és verselés kincstárán és fegyvertárán, hogy ne lepje rozsda, ha megint érkezik egy igazi hős, aki elbírja ezt a fegyvert.
• „A zene” elemei ugyanis sehol e világon nem találhatók. Minden ország a saját zenéjéből veszi az elemek példáját, s aszerint módosulnak. Kivétel csak oly ország, amely elvesztette önállóságát, s e téren egy másik függvénye lett.
Amint a nyelvet is csak anyanyelvünkön keresztül ismerhetjük meg, úgy a zenébe is csak egy reális út vezet. Egy élő, zenei valóságon keresztül.
• A nyelv zeneiségének ápolása és védelme tehát nem holmi szőrszálhasogatás, hanem a nyelv legjellemzőbb tulajdonságainak, maradandóságának szolgálata.
Aki valaha kertészkedett, tudja, hogy naponta kell gyomlálni, különben úgy elhatalmasodik a gaz, hogy nem lehet bírni vele. Nyelvünk kertjében már meglehetősen elhatalmasodott. Már ma is bizonyos, van néhány költői alkotás, mely a magyar nyelvnek maradandóságot biztosít még a nép életén túl is. Lesz még több. Ne kövessünk el mindent, ami alkotások anyagának épségét biztosítja?