NAPÚT 2007/3., 88–89. oldal
Tartalom
Varga Borbála
látóhatár • Elmaradt találkozás • Evangélium szerintem
Sebők Éva
Mors imperator
Dimény Árpád
lángolj, de ne égj el
hetvenhéten jóval túl
nyolcvankilenc tavaszán?
lassan teljes elfakul
de még látszik egy írás a kazánház
falán nem krétával íródott
olajfestékkel de hogy honnan szereztük
már nem emlékszem
háztetőn mászkálós idő
szurokba ragadás s hiába a tagadás
pionír voltam mégpedig iskolavezető
világoskék bojt volt rangjelzőm
nem tudom ezért-e de egyszer
három lánytól is jött levelem
amit az osztályfőnököm felolvasott
a lányok vihogtak kívántam bár ne lennék ott
míg más bélyeget én
műanyag katonákat gyűjtöttem
sok kicsi johnwayne sok kicsi sólyomszem
minden támadáskor öklöm fújtam mint kürtöt
siettem vissza hozzájuk, ha anyám boltba küldött
soha nem játszottam az ablak alatt
mert ott lányok idősebb srácokkal udvaroltattak
a szobám maga volt Hollywood
ahol újraforgattam kedvenc filmjeimet
egyébként vicces lehetett egy-egy hazafelé „mozi-út”
ugráltam hadonásztam én voltam a hős
a szüleim szidtak viselkedj mert meglát egy ismerős
akkor még volt mozi, Petőfi Filmszínház
később rogermoore és lexbarker helyett
laminált parkettát és padlócsempét
árultak most gyorsétterem és klub nyílt
az épületbe mert nemcsak Böske néninek rendeltek sírt
sok minden változik a csavargyár is bezárt
egyik raktárából diszkó lett
s a régi milícia épületében ma már sört mérnek
valaha gumibottal ütötték az ember talpát
ma a talp alá csak zenét kérnek
nyolcvankilencben kapott el a
nagy könyvgyűjtési láz
később elcseréltem katonáimat
apámtól új polcokat kértem
s lassan megtelt a ház
fala a könyvtárból a blúzom alá dugva
hoztam el könyveket
egyszer a könyvesboltból is elemeltem egyet
másnap visszaloptam és megvásároltam
pedig akkor már sem pionír sem cserkész nem voltam
hetvenhéten jóval túl kilencven is lehetett
az első világbajnokság amit a román tévé közvetített
öltük meg egymást hogy meglegyen az összes
cincin-rágóba rejtett matricánk
a belgáknak drukkoltam s enzoscifo
lett a gombfocicsapat kapitány
a belgák kiestek a „himnusz” egy digó
dal volt s egy ideig elfelejtettem a szerelmet
a „copadelmondo” lázban
pedig akkor láttam először mellet
sőt teljesen meztelen lányt nem egyet
a torjai hágón nyaraltunk négyen abból három csaj
a móka kedvért a patak medrében bekentük magunk iszappal
később a lányok mosakodáskor ledobták a ruhát
én az ablakon keresztül lestem meg Ildit Ágit és Annát
hogy fürdetik viháncolva egymást
akkortájt szívtam nem lopva első cigarettámat
házibuliztunk s kedvem támadt
eljátszani a nagyfiút biz már nem katonáztam
titokban minden este csókolóztam
egyik barátom húgával a lépcsőházban
akkortájt volt az is hogy apámat megműtötték sérvvel
s egy emlékes füzetbe ugyanazt a mondatot írtam
ami részben már leázott lángolj de ne égj el…