NAPÚT 2007/2., 46–48. oldal
Tartalom
Csík Mónika
A teremtés macsó koronája
Lacza Éva
Malacka pályakezdése
Korpa Tamás
Bornemissza Péter lázálma Huszt várában
Ürdüng praktikái nyakamat vagdossák
hullafolt-felhőn túl van-e még egy ország?
szél kele most majd elzuhan és mászik
kézen fogva járjuk a feltámadásig
dárdahegyen mára bevérzett a hangszál
óntorkú estén szoprán hangon szólj rám:
gubbinói farkas Ferenc kezét tépte
ott csüng azon most is kripta-kelepcébe
szegény Janus kacag medve-tappancs nyomja
mérges fúria száll mandulafa-lombra
téblábolunk tétlen erős várunk dőlsz-e
repedezik lassan Kelemenné körme
Valentinom hű társ táncolj be a sor(s)ba
lábszáraid felkapdossa
esztergomi portya
düledékeidnek bor csorog szájából
fűrészpor lesz csupán a holnapi mából
villamos csengőnek rozsdás torka lettem
bársonykabátomban ezredvégi Pesten
Ürdüng pusztaságon viola mezőben
üvegszilánk-vágta alkony-lepedőben
ágyban temetőben lelem meg halálom
siralmas énnékem tőled mégis válnom.
Moldvában járt a Kaszás
Lérem, lérem* utolérem!
Száz kutyával összetépem!
(Moldvai népdal)
Kert tetején lókoponyák
odvas szemén füst lobog át:
pata-zörgős lesz az éjjel…
csutakos vihart szór széjjel…
Mássz pajtásom gerendára!
Felkopott a Holdnak álla:
bölény bődít, ördög szarva
a felhőkbe fűzve-varrva!
Kasza üget, hódol a rét,
fák törzse bevérzett hétrét!
Köddel leszek összekötve:
száraz szalma ézes rögbe…
Ordas tépte kérget rágok,
csonttá fagynak a virágok
zúg a szél! Forró gyehenna
csapásain körmét húzza!
Szél sózza, vagy megpörkölje!
Róka-szemű éj ne födje!
Dördül bé s állkapcsa bömböl
tépett hús lóg gerincedből!
(a zúzmarát izzadt holtak
homlokán az ég kopogtat)
Utána futnék, bár messze
jár már gyilkos kaszahegye:
Lérem, lérem, utolérem!
Száz kutyával összetépem!
Mért nem szabad utolérnem?
Sárkánytövis ég szívében…
Ezra Pound-nak
mondd meg kérlek
Ezra Pound-nak mondd meg kérlek
Kant ússza át az Al-Dunát
jakobson-i titkosrendőr
interpretál megállj kiált!
konfesszió: konfesszorok
ujjbegye a földben ropog
a vádlott megszólal de hát
az éji vándorok dalát
a harmadnapja nem eszek
tézispontja rágja meg
labirintus-tégla-omlás
törökülésben hullámzás
csak szeptemberi átirat
ami minket is átitat:
Goethe a kordbársony éjből
egy cérnát nyakára kötött
nyugat-keleti Dívánon
függ még ma is ég s föld között
Radnóti a föld alatt is
dörzsöli agancsa nyomát
nem tudhatom nem tudhatom
tűzparancsok mint lövik át
míg Hölderlin toronyablak
függönyébe beleszédül
és Edgar Poe Bacchus vállán
hollótollal írni készül
bekormozódott a tükör
papírsárkányt harap a Nap
Charon részeg ősz fejével
evezővel a vízbe csap
mondd meg kérlek Ezra Pound-nak
Kant ússza át az Al-Dunát:
és a szatír a sarokban
ketrecbe zárja önmagát.