Wehner Tibor

(1948. Sopron) Író, művészettörténész. Általános és középiskolai tanulmányokat Budapesten, népművelés-könyvtár szakot Szombathelyen, művészettörténet szakot Budapesten végzett. 1971 és 1984 között Tatán, a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága muzeológusaként, 1986 és 1992 között a szentendrei Art’éria Galéria művészeti vezetőjeként, majd 1993-tól 2012-ig másfél év megszakítással – amikor 1998 és 2000 között a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma művészeti főosztályvezetője volt – a budapesti Képző- és Iparművészeti Lektorátus munkatársaként dolgozott. Kutatási területe a XX. századi, illetve a kortárs művészet, különös tekintettel a szobrászatra. Tanulmányai, cikkei 1971 óta jelennek meg napi- és hetilapokban, művészeti folyóiratokban, hazai és külföldi szaklapokban.

Számos katalógust, kismonográfiát, több esszékötetet, forráskiadványt szerkesztett, illetve írt az elmúlt négy és fél évtizedben, amelyek közül a legfontosabbak: Köztéri szobraink, Budapest, 1986. Gondolat Kiadó; A Szentendrei Vajda Lajos Stúdió, Szentendre, 2000. VLS (társszerk.); A hazugság és a hiány emlékművei, Budapest, 2001. Új Művészet Kiadó; A Művészeti Bizottság jegyzőkönyvei, Budapest, 2002. Képző- és Iparművészeti Lektorátus; Tapló. Kíméletlen Művészeti Napló 1996-2006. Budapest, 2013. Enciklopédia Kiadó.

Fontosabb szépirodalmi publikációk: A japán tűzoltók. Budapest, 1980. Magvető Kiadó; A babaszemfestő pillantása. Tatabánya, 1991. Új Forrás Könyvek; Szigorúan tilos a fűre líz. Szöveggyűjtemény. Tatabánya, 1996. Új Forrás Könyvek; A szellem láthatatlan lénnyé válása.(Lévai Ádám rajzaival és Szamódy Zsolt fotóival.) Tata, 2003.; Ki akar itt éjszakai portás lenni? (Drámák, drámai szövegek 1971-2009.) Budapest, 2012. Napkút Kiadó; ~-Kovács Péter: halálversek – halálrajzok. Tatabánya, 2013. Forrás Könyvek.