Oláh Anna

Tanulmányok:

Székelyudvarhelyen születtem, Marosvásárhelyen a Bolyaiak iskolájában érettségiztem, Kolozsváron  a Babes-Bolyai Tudományegyetemen kutató fizikusi képesítést szereztem, majd az ELTE TF-en informatikatanári képesítést is. Áttelepülésem után modern programozói nyelveket oktattam, utolsó munkahelyem a Károly Gáspár Református Egyetem volt.

Fizikatanári diplomával visszatértem Marosvásárhelyre, a Bolyaiak iskolájába tanárnak.

Közel negyven évet töltöttem Bolyai Farkas (1775-1856) kézirathagyatékának vizsgálatával. 1980-ban tudományos fokozatot szereztem, disszertációm a Bolyai termodinamikai vizsgálatairól és kemencéiről szólt, amik Marosvásárhelyen a Bolyai Múzeumban állnak és Bolyai tervezte őket.

A Bolyai kutatás:

Az 1980-as évek közepét írtuk, a legsötétebb terror korszakát, amikor Marosvásárhelyen, egy Bolyais iskolai ünnepség kapcsán, azt a feladatot kapták a tanárok, hogy írjanak egy-egy rövid tanulmányt Bolyai Farkasról, az iskola névadójáról, a Teleki Tékában található kéziratok alapján. Ekkor mentem először kutatási céllal a Teleki Téka könyvtárba. Az igazgatónő elém tett öt ezer oldalnál is nagyobb terjedelmű Farkastól származó kéziratirat köteget— válogass, sajnos az iratoknak nincs sem leírása, sem tematikus rendezése.  Szinte emlékszem arra megrendülésre, amivel az oldalakat lapozgattam. Ma sem értem ezt a megrendülést. Nekünk, diákoknak Bolyai Farkas egy kolosszusnak számított, de mindennapjaink része volt, szinte, mint nagyapánk. Nem hittem, hogy most az ő iratai előtt ülök és minden leírt betű valaha az ő gondolata volt. Ez rendített meg legjobban, beleláttam az ő világába, amelyben hajdan élt, és amit magának elképzelt. Lassan tudatosult bennem az, hogy a Bolyai téren, ahol gyermekkoromban laktam, minden lépésem az utcán, az iskolában, az orvosi rendelőben, az egykori kollégiumi nyomdában, a Tékában, a vártemplomban, ahol konfirmáltam, nem más, mint egy időutazás a Bolyai egykori világában. Mindenhol az ő nyomdokaiban járok.

A helyenként foltos kéziratai mellett ülve magam elé idéztem egykori dolgozószobáját a mai Köteles Sámuel utcában, íróasztalát, mécsesét, tintatartóját (ma a Bolyai Múzeum darabjai), a szoba sarkában a zöld oszlopkemencéjét, a diákládáját, amivel bejárta fél Európát, féltett könyveit. Kertjében a szilvafákat, a kis tanári szállásán a fekete táblát, az ott sürgő-forgó diákokat, és olyan kérdések jutottak eszembe, amikre a leghihetőbb válaszokat az azóta eltelt harminc év kutatásai során találtam meg. Ezek sorra egy-egy tanulmánykötetbe, vagy a világhálóra kerültek. Közben a fiú- János munkája is egyre több meglepetést okozott. Főműve — az APPENDIX —a nem-euklideszi geometria az egyetemes tudománytörténet felbecsülhetetlen értékű műve. Az UNESCO Memory of the World regiszter a Magyarország szellemi értékei közt a 4. helyre sorolta. Mivel én készítettem elő a jelölési iratokat, Köztársasági Érdemkereszt Aranyfokozatával tüntetett ki a köztársasági elnök.

A végrendeletében Bolyai Farkas egy pónyik almafát kért fejfának. Bolyai kutatói munkásságom egy jelentős eredményének tekintem azt, hogy a Kárpát-medencében az eredeti almafáról metszett oltványokról több mint 70 helyre telepítettem pónyik almafákat — Aknaszlatinától Zentáig. Mindenik almafa mára már egy-egy Bolyai tündérkertet szervezett maga köré

Három évtizedre volt szükségem, hogy a rossz sorrendben lévő, számozás, jelzet nélküli, kesze-kusza betűkkel, következetlen helyesírással, szak- és tájszólással megfogalmazott, itatóspapír minőségű papíron, lúdpennával, saját készítésű tintával írt kétszáz éves  mondatokat megfejtsem. Kemence-tan, költészet, orvosolás, kertészet, erdészet, borászat, peregrinációs emlékkönyv. A magyar tudománytörténet egyik legnagyobb lángészének összesen ötezer oldalnyi rendezetlen, jelzetlen kiadatlan kézirata állt előttem „Bolyai Farkas apróbb írásai” cím alatt olcsó dossziékban rendszerezés és jelzet nélkül. Ahhoz, hogy bármelyik iratot elemezzem, értelmezzem, feldolgozzam, először látni kellett az összest. Néha olvashatatlan, vagy rossz minőségű papírra, tintával írt, ötletszerűen lejegyzett gondolatok közt kellett rendszert, majd listát készítenem. Az után következhetett a válogatás, a kibetűzés, elhelyezés térbe, időbe, tudományos környezetbe.

Ezekből az iratokból születtek az alábbi publikációk:

Publikációk:

2017 Oláh Anna „Kiáradást mi okoz?”” Bolyai Farkas folyószabályozási, árvízvédelmi tanulmánya. http://www.e-nepujsag.ro/op/article/%E2%80%9Eki%C3%A1rad%C3%A1st-mi-okoz%E2%80%9D