László Erika

Későn kezdtem el írni, mivel először szerettem volna megismerni és a helyére tenni a világot. Olvastam, utaztam, sportrepültem, több mint húsz éven át vándoroltam az egyik nyugati egyházból, gyülekezetből, szektából és keleti közösségből a másikba, ám végül sehol sem tudtam meggyökerezni…, mi több, a világvallásokat sem sikerült egyesítenem.  Igyekszem komoly dolgokról írni, mégpedig könnyed, olvasmányos stílusban.

Az eddig megjelent könyveim közül az I love lóvé I-II., az Így utazunk mi és a Transziregény a legsikeresebbek. Történeteim nagyon is valóságosak. Regényhőseim többé-kevésbé kilógnak a sorból, képtelenek beilleszkedni az elvárásokkal teli, nagy átlagba. Jó példa erre az idegenforgalomban, később a műkereskedelemben dolgozó Ratkai Rita, aki reménytelennek tűnő helyzetekben tud és akar is idejében váltani, megújulni, saját egzisztenciát teremteni (I love lóvé I-II.), a zenetanárnő Judit, aki beleszeret tanítványába, egy kislányba, és irtózatos vesszőfutáson megy keresztül (Szerelmem, Krisztina), avagy a világot bejáró, kalandos életű transzvesztita előadóművész, Marlon Xtravaganza (Transziregény).

Legújabb regényem, a Kis Magyar Szépségipar idén (2017) februárban jelenik meg.

Néhány hete megírtam életem első novelláját, a Pingit.