Erdélyi István

Nagyvárad–Oradea Mare, RO, 1931. Régész, történész.

1944 őszén, családjával együtt Szentendrére menekült. Sashegyi Sándor pomázi magánrégész intenciói nyomán választotta 1949-ben a régész életpályát. Tanulmányai: ELTE TTK középkori régészeti tanszékén 1950–1955, régész–muzeológus. A tanszék demonstrátora 1953–1954. László Gyula tanítványa. Munkahelyei: 1954–1955 az MNM Régészeti Osztályán gyakornok, majd segédmuzeológus. 1955–1959 a Leningrádi Állami Egyetem régészeti tanszékén aspiráns, azóta foglalkozik magyar őstörténettel. 1956-ban a 6. Pamíri Régészeti Expedíció résztvevője, 1957 ben a Volga-vidéken kutatott, 1958-ban Baskíriában ásatott, 1959 őszén a Volga-deltában kutatott. 1959–1991 az MTA Régészeti Kutatócsoportjában, későbbi nevén Intézetében, tudományos főmunkatárs, osztályvezető, tudományos titkár (10 éven át), a nemzetközi ügyek titkára (7 éven át), majd tudományos tanácsadó, 1992-től nyugdíjazták. 1968–1970 és 1981–1983 között Moszkvában, az akadémiai Régészeti Intézetben volt tudományos vendég-főmunkatárs. 1999-ben mint Stein Aurél-ösztöndíjas, Kínában járt tanulmányúton. Oktatói tevékenysége: 1960–1961-ben az ELTE BTK középkori régészeti tanszékén vendégelőadó, 1984–1985-ben az ELTE finnugor tanszékének vendégtanára. 1991-től 1994-ig a Miskolci Bölcsészegyesület nem akkreditált egyetemének tanára, a történelem tanszék vezetője 1992–1994, 1994–1998 a Károli Gáspár Református Egyetem (melynek alapításában is részt vett 1993 decemberében, Budapesten) történelmi tanszékének vezetője, dékánhelyettes. 1999-től 2000-ig a Pécsi Egyetem Földrajzi Intézete Ázsia Központjának vendégtanára. 1998–1999 az ELTE BTK Belsőázsiai Intézetének vendégtanára mint akadémiai kutatási ösztöndíjas. 1975–1982-ig a nemzetközi feltárások társvezetője Oroszországban, a ma Majackoje nevű kazár várban. 1961-től 1990-ig bezárólag, 12 alkalommal végzett régészeti kutatásokat Mongóliában mint a magyar munkacsoport vezetője. Mongol kitüntető oklevelei: 2007 és 2011. Kandidátus 1959, akadémiai doktor 1976. Címzetes egyetemi tanár 1985. Az ELTE habilitált történészdoktora 1996. 2000-ben a Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület egyik alapítója volt. 2002-től 2014-ig az Eleink – magyar őstörténet c. tudományos lap főszerkesztője.

Kitüntetései: Munka Érdemrend ezüst fokozat 1975, Kőrösi Csoma-díj 1997, Aranyoklevél ELTE 2005, a Magyar Professzorok Világtanácsa Pro Universitate et Scientia kitüntetése 2008, a Magyar Földrajzi Társaság Teleki Sámuel-emlékérme 2010, Napút Levél a Cédrus Művészeti Alapítványtól, 2011 (Napút-díj), Kőrösi Csoma Sándor-emlékérem, Kovászna – Csomakőrös 2012 (ebben az esztendőben egyedül).

Vengri v Lebedii, L., 1959 (kandidátusi értekezés tézisei)
– BARTHA ANTAL, Népvándorláskori régészetünk módszertani és elméleti kérdéseihez, AÉ 1961/1., 68–76.
– E. OJTOZI – W. GENING, Das Gräberfeld von Newolino, AH XLVI., Bp., 1969
Régészeti kutatások Baskíriában és a magyar őstörténet, AÉ 1972, 244–248.
Szerk.: Les anciens Hongrois et les voisines à l’Est, Bp., 1977 (benne tanulmánnyal)
A Don-vidék ásatásainak lehetséges magyar vonatkozásai, Forrás 1983/7., 29–33.
Sumér rokonság?, Akadémiai Kiadó, Bp, 1989
A magyar őstörténet néhány alapproblémája, K 1989. ősz, 14–19.
Vita a magyar őstörténeti kutatásokról, MT 1989/12. 1005–1006.
A honfoglalás előtti magyarság régészeti emlékeinek kutatása a Szovjet­unióban, MT 1990/3., 310–312.
Az ősmagyarság és a Kaukázus, Forrás 1990, X. 64–68.
A magyar őstörténet-kutatás száz esztendeje, in: ERDÉLYI ISTVÁN – CZEGLÉDY KÁROLY (szerk.), Magyar őstörténeti konferencia, Bp., 1995. nov. 20–21., Bp., 1997, 5–34.
A Bajkáltól a Balatonig, Bp., 1997
A magyar honfoglalás és előzményei, Bp., 1986, 2. kiadás: Bp., 2002
Julianus nyomában, V 2005/12., 54–59.
Hol sírjaik domborúltak…, Őstörténeti Füzetek 1., Bp., 2003
Őseink nyomában, Bp., 2008 (Magyar őstörténeti kutatások a XX. században)
Scythia Hungarica, Bp., 2008 (A honfoglalás előtti magyarság régészeti em-lékei)
PETRIK ISTVÁN néven: Rejtélyek országa, Ómúltunk Tára 2., Bp., 2010 (A Kazár Kaganátus)
– RÁDULY JÁNOS, A Kárpát-medence rovásfeliratos emlékei a Kr. u. 17. századig, Bp., 2010
A kusulevói temető, AÉ 1959/2., 183–187.
Újabb adatok a tarsolylemezek stílusának elterjedéséhez Kelet-Európában, AÉ 1961/1., 95–100.
Большая Венгрия, AAH 1961, 13. 307–320.
Les relations hungaro-kazares, Sudia et Acta Orientalia, Bukarest, 1963, 39–44.
Klima-steppe-Völkerwanderung, A MFMÉ, Szeged, 1969, 139–145.
– L. NY. GUMILJOV, A nomád társadalom egysége és sokrétűsége, AÉ 1970 (eredeti: Народы Азии и Африки, 1969/3., 78–87.)
Az ősmagyarság régészeti emlékei Kelet-Európában, in: BARTHA ANTAL –CZEGLÉDY KÁROLY – RÓNA-TAS ANDRÁS (szerk.), Magyar Őstörténeti Tanulmányok, Bp., 1977, 65–77.
Régészeti kiegészítések Kresz Mária tanulmányához, Ethn 1978/3., 354–362.
A magyar őstörténet periodizációja, MT 1980/5., 335–337.
Zu den Theoretisch-methodologischen Fragen der Geschichte der Alt­ungarn, AA H 1981, 33. 71–79.
Ázsiai lovas nomádok, Bp., 1982, SUGÁR LAJOS fényképeivel
Кабары /кавары/ в Карпатском бассейне, СА 1983/3., 174–181.
A Don-vidék ásatásainak lehetséges magyar vonatkozásai, Forrás 1983/7., 29–33.
Kelet-európai rovásírásos feliratok, in: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára, Bp., 1991, 150–153.
Honfoglaló magyar temető leletmentése Budakeszin, Communicationes ArchHung, 1993
Magyar őstörténetkutatás Kőrösi Csoma Sándor korában, Studia Nova 1., 1994, 47–58.
László Gyula emlékezete, Demokrata, 1998
Julianus és a magyar őshaza, T 1998/1.
Sir Aurel Stein Bibliography 1885–1943, Bloomington, 1999
Száguldó szarvasok nyomában, in: KUNKOVÁCS LÁSZLÓ, Kőemberek. A sztyeppei népek hagyatéka, Bp., 2002., 65–110. (KUNKOVÁCS L. felvételei)
Julianus barát útjai, in: NOVÁK LÁSZLÓ FERENC (szerk.), Acta Musei de János Arany nominati X., Az Alföld gazdálkodása. Állattenyésztés, Nagy-kőrös, 2004, 21–28. (térképi rekonstrukcióval!)
Разгадана-ли тайна золотого клада?, Shygysz, 2005. 1. Almaty. 180–184.
A magyarság eredetéről és a honfoglalásról, Hungarian Studies II., Kyoto, 2005, 3–19. (angol kivonattal)
Marczali Henrik magyar őstörténeti munkássága, in: KARANCZ GÁBOR (szerk.), Előadások Marczali Henrik születésének 100. évfordulója alkalmából, Marcali, 2006, 15–20.
Megjegyzések a millecentenáris rendezvények magyar őstörténeti vonatkozásaihoz, EMŐ 2007/1., 67–73.
A „kettős honfoglalás” hipotézise és ami körülötte van, V 2007/12., 16–20., helyesbítve: EMŐ 2008/1., 52–58.
Recenzió: FODOR ISTVÁN, Őstörténet – honfoglalás. Magyarország Története I. könyvéről, K 2009. tavasz, 155–161.
A magyar őstörténet alapkérdései, a megoldás kilátásai, EMŐ 2011/2., 3–12.
Dél és Észak. Régészeti emlékek, Ómúltunk Tára 7., Bp., 2011
A magyar honfoglalás és ami előtte történhetett, Nagy Magyarország 2011, III. 2. 4–9.
Magyar őstörténeti minilexikon, Bp., 2012

Munkásságáról:

BOROS JÁNOS–RAPCSÁNYI LÁSZLÓ, Vendégségben őseinknél, Bp., 1975
Önéletrajz. Erdélyi István dr., in: Szentendrei arcképcsarnok I., Szentendre, 2000, 50., Napút 2001/10., 96–97. (önéletrajz)
KIJANATULI B., István Erdélyi – 75 лет, Tуркология, Tуркистан, 2006, 122–123.
Jubileum. A 75 éves Erdélyi István köszöntése, Őstörténeti Füzetek 5., Az EMŐ melléklete, Bp., 2006
KARANCZ GÁBOR, Névtelen őseink (Erdélyi István régészprofesszor köszön-tése), Marcali Múzeum, A Marcali Városi Helytörténeti Múzeum Év-könyve, 2011, VII. 5–6.
CSÁJI LÁSZLÓ KOPPÁNY, Napút-díj 2011, Napút 2011/8., 125.

Megjegyzés: A XX. században élt és dolgozott Budapesten Erdélyi István nevű finnugrista nyelvész is. Munkái közül pl.: Az együttműködés és tolerancia tapasztalatai az Uraloninnen népeinél. Szintén nem E. I. régész munkája a VITÉZ ERDÉLYI ISTVÁN, Adalékok a magyarság eredetkérdéséhez, London 1962. (?) c., 37 oldalas brosúra sem!