Szabó Aida

Bemutatkozás

Szabó Aida
Budapest 1951. 12. 14.

Üres kézzel jöttem, üres kézzel távozom

Voltam, vagyok: ok, okozó, okozat…
röpke gondolat, mi megfogant.
Üvöltő-ordító újszülött,
karonülő, gügyögő csecsemő,
tipegő gyermek, süvöltő kamasz,
kit megbomlasztott röpke tavasz.
Bolondos, szíveket tipró kacér,
szerelmes és csalódott facér.
Társas, társtalan, társkereső, ábrándos,
de igazán csak „társ” mellett magányos
feleség, szerető, szülő, vetélő,
varázsport hintő esti mesélő,
hűsítő kéz égő-lázas homlokon,
észvesztőn rohanva dombokon
aggódó-féltő anya, homokvárat
csöpögtető, kockatornyot építő…
Volt segítőm, életem szépítő
lelki társam, váram: anyám; Nanám.
Vagyok hűséges, hűtlen, préda, vadász…
s míg élek: háborgó, lázadó lélek,
boldog, boldogtalan, utálatos,
gyűlölt, gyűlölködő, csodálatos…
Voltam műszaki… katona, de nem voltam
vadakat terelő juhász… s útonálló.
Túl a rákon, hajam is mákos,
vagyok útkereső és útonjáró,
magamat felvállaló… megtaláló;
Nap, Hold, jin, jang, föld, víz, tűz, lég, fém,
vibráló fény, árnyék… lét tükrén.
Néha talán több is és kevesebb is!
Hatvan évem zsákjába belopódzó.
Voltam, vagyok: ok, okozat, okozó…
üres kézzel jövő, távozó.

*

Meztelen lelkem
zavarruháját öltve
tárom elibéd.