NAPÚT 2010/8., 113–115. oldal
Tartalom
Miczki Gábor
Játssz ma
Novák Gábor
Chess and jazz
Németh István Péter
Habit de Musicien
Strófák T. Szabó László kollázsára
1.
Mi mindennek nem láttak már,
Tégedet, G-kulcs?! Voltál Pablo
Picasso képén pucér lányka feje,
Anyám öccsének krétarajzán pedig
Ágaskodó lovacska nyakára röppenő kantár.
Most így, hogy fülembe a bordalok zöngetik
A legszebb harmóniákat, szólok utánad:
Gyönyörű, pocakos Violinkulacsocskám vagy!
2.
Először írtam a kótát azon őszön.
Iskolamesterem arra intett, hogy szépek
Legyenek azok a pettyegetett kottafejek,
Akárha a villanydrótokon gyülekvő fecskék.
Küzdöttem hangjegyeimmel,
Mert nekem mindig a Balatontól búcsúzó
Madarak cikkanása jutott az eszembe,
Kik a bögyükkel alig érik a tó tükörét.
3.
Hallom a rececélését a kertből. Nem ijeszti
Az ősz sem, bár Lőrinc hűteni fogja maholnap
A csergő patakok vizeit. Hallom, ahogy húzza,
Akárha konok szerenádozó. S nincs egyedül…
Denevér hallja így az összeborult lombokat,
Ahogy én a többi dalost. Mind azt cirpeli: jó volt
Lenni az Isten eltaposott tücsökének
Is, ha tovább szólhat a körben az ének.
Variációk egy témára
(egy megírandó szvithez)
I.
Courante
Terebélyes szomorúfűz hajlik a Balatonba Kisörsnél,
Mint egy egészséges, ám végtelenül magányos,
Kövér parasztasszony, rusztikus istenanya.
Ha lombhaja alá állnál te is, akárcsak egy cseperésző esőfelhő
Lebegne fölötted.
Magunk elé néztünk édesapámmal, s ott, a víz tükörén könnyeden vízipókok
Szaladoztak szemünk előtt, akárha I betűk lettek volna a törzsek,
Akárha X betűk lettek volna a lábak, mint Jézus Krisztus megannyi
monogramja.
II.
Pavanne
Megállt benne, a keresztléceken kicsit egyensúlyozott, aztán eloldotta
A fűzfa alól a ladikot édesapám. A parti pallókhoz koppantott egyet
Evezőjével, és már lódult is vele a nádkijárón át a csónak.
Vízirózsák közül egy mocsári teknős nézett utána, odébb meg alvó vadruca
Fúrta hátrafordított fejét a tollazatába. A zsombékok felől ánizs és menta
Illatával jött a szellő, úgy susogott körben a zöld nád.
Csak még egyetlen halk csobbanás és a nyílt vízen volt édesapám.
S mikor a csónak orra először a horizont fölé ért, a kék magasban
Fecskék tanították röpülni fiaikat.
III.
Air
Milyen nehéz lehet ez a kis kerek Örsi-hegy,
Ha kövéből faragtak már a rómaiak is
Kőkoporsókat, bölcsőnyiket a holt gyerekeknek,
Mert a bazalt hamar hasadoz Badacsonyban, odébb.
Errefelé ballagott le a tóhoz horgászni édesapám,
Balja felől a boglári, jobbja felől a fonyódi iker-magaslat,
Vitte az evező-párt s pecabotját, zsákkal a hátán.
Szertartásosan oldta el dundi ladikját, amit francia szóval
Balainnek nevezett el. Bádog-bálna haladt a nádasöbölben
Víziösvenyen így véle, lassan, a gyékény-buzogányok
És virágzó hinarak közt. Egy mocsári teknősnek előre köszönt,
Hószínű gém úszott fölötte túl jegyenyék csúcsain.
Pontyok neszeznek most ugyanúgy, s bizonnyal magam se vagyok,
Csak tulajdon szememmel nem láthatom Őt e nagy ragyogásban.
IV.
Sarabande
Kék szemedben ott a Balaton. Egy csónak ring a zöld habokon.
Csónakban egy pöttöm legény ül, s a zuhogó fény rá nem szegényül.
Pőrén a Nap felé evez ő, halkan csobban az evező.
A csónak orrán egy vízirózsa bogot köt a horizontra.
((Na jó, engem és Feléd visz a ladik.)) Mind örül, ki szemedben lakhat itt.
Kék szemedben hát én vagyok az a gyerek. Körben a hegyek úgy kéklenek.
Ám kölyök s csónak, amíg pillád rebben, eltűnik a gyöngyház föllegekben.