NAPÚT 2010/3., 62–64. oldal
Tartalom
Kerék Imre
Pieter Claesz két festményére
Papp Tibor
alkotásai
Wehner Tibor
A Papp Tibor station
Összetartozó hangok
1. Amit a lapszél határol
(szabad írás)
Amit a lapszél határol,
Paginákra paginák.
Tudhattam a fűről-fáról,
S vad imákról vad imát,
Azt, amit a rím kívánhat,
És az érzék, a madár,
Naftalinszagú ciráda.
Telefelhős éghatár,
Amit a lapszél határol,
Bármivel is tölthető,
Ősszel alma hull a fáról,
Tavasszal a pléhtető,
Odavágta dúdoló szél,
S cuppant sarat, évszakot,
Nyugovóra éppen most tér,
S lassú, mint egy vén szabó,
Mégis jó a képzeletnek,
Nyitni, nyitni ágait,
Citromfák közt incselegve
Pedig oly’ kemény a gitt,
Amit rágva gömbölyödnek
Ünnepek és köznapok,
Égi felhők töpörödnek,
S néha villám is ragyog.
2. A hegyek hangja
(Automatikus írás Kanalas Éva Ojanna című hangképe hallgatásakor)
Akarom hallani a mámor
Tartalékait és beszédborzalmait
A harangcsípőjű táltosasszony szájából,
Aki sima tenyerével megérintgeti a test gerendaajtaját,
És éneke vitető hullámaihoz önként hozzábotlognak a néma ritmusok is,
Mert szörnyű űr-égboltot kattogat fel ujjaival
És percről percre felpedzi a déli kupolát,
Ahol menyétkeugatásokra figyelnek a fűben háborgó fácánok,
A forró sztyeppén, ahol kőszobrok állnak,
És zubogó vízfonatokba merülő emlőslényarc fogadja a szabadság illatát,
A csobbanások hűvösét, a hegyek hangját.
Bolgár példabeszéd
Ószláv nyelven a példabeszédben
szent misebor a szavak íze
*
(Elméne a magvető hogy vessen
és akkor az égi madarak
odarepültek és szemről szemre
fölették a földről a magot)
Hallgatjuk a bölcsek szavait
s a bolgárok mintha értenék
ízlelgetjük Ámde valahogy
más a bolgár Ez olajsötét
s dráma-árnyékú akár a völgyek
hol a fölmentő seregre várnak
ahol a hit éjfekete gyöngyszem
s zord és büszke a szó – Sipka Várna
és ahol a fölmentő hadak
végső győzelmet még nem aratnak
…azután az égi madarak
…s halott arcainkban gödrök vannak