Németh István Péter
Balatoni haikuk
Apámnak s Anyámnak
Teremtés
Vad zöld lomb,
aranyló lampionodban
mitől ragyog a Nap?!
Örömkönny
Árva-
szunyog lárva
a Balaton egy vízcsöppjébe zárva.
A fa
Tavasszal zöld. Ősszel arany.
S rőt almát terem –
télen: varjat.
Születésemkor
Márciusba pirult nyárgallyak
súgták: éljek,
meg ne haljak!
Vízparti Lót
Szeme péterszög. Szája odú.
Haja lomb.
Lábujja gyökér.
Fürdőzés
Zöld szoknyád alól, tó,
kagylónyi körmöd se villan –
enyém vagy!
Nincs-lábbeli
Föveny a talpbetétem.
Zöld fiasikló:
cipőfűzőm.
Muzsikás vak
Penget.
Ujja begyében a világ
kés-szárnyú szilánkjai.
Partom elkanyarult
Lépted után hajlítja
sarlóit a sás-had –
megbocsássad!
Tovább
Arcom kútnyi égboltokon úszott.
Lecsobban
egy kődarab.
Boglári vásárfia
Apám nyakában epebaj ellen
párducmintás kis
jáspis.
Éjfél
Kitakarózva szívedből
vérem világánál is –
látlak.
Csók
Közel hajolt
az ikonarchoz,
mintha szájjalfestő volna.
Címesincs
Szeretet
gombozza föl kagylókkal itt
utolsó ingemet.
Kegyelem
Hangyát, ha tóba esett,
vedd tenyeredbe,
loccsintsd a partra.
Parancs
Élj szépen, s légy
oly kipusztíthatatlan, akárha
a mályva.
Mocsári teknős
Víz füröszti születésem.
Föld szárítja meg halálom.
Ég – - –
Altató
Utolsó cigarettád füstjén
hajtanám le a
fejemet!
Fehér fény alatt
Hanyatt a fűben.
Irkám firkált lapjain
túllapoz a szél.
|