Napút Online | 2010/2., 47. oldal
Tartalom
Sós Dóra
haikui
Szekeres Ferenc
haikui
1 Részlet a Napkereső – Üvegemberekről, jégkorról és a költészet hatalmáról című műből
2 Tandori Dezső fordítása
Sabine Sommerkamp
Haikut írni annyi, mint világosságot gyújtani1
Nashi San a következő ablakhoz ment, de tétovázott elolvasni az ott fekvő lapot, mivel még mindig a haikura gondolt. Kinézett. Nyári, zöld mező terült el előtte vérvörös pipacsokkal, fehér liliomokkal és olyan virágokkal, melyeknek nem ismerte a nevét. A mező mögött húzódó romos terület a hiraizumi csatára emlékeztette, amelyről apja gyakran mesélt neki.
A büszke harcosokból, merész álmaikból, ahogy mondta, semmi sem maradt, csak a fű, mely befedte őket: olyan fű, mint ez is itt. Nyári szélben ringatózó, hosszú ezüstös fűsörény. A daru most kinyitotta az ablakot, és Nashi San kinézett rajta. „Figyelj arra, amit hallasz –, mondta Nashi Sannak –, és azután próbálj meg egy haikut írni. Egy ahhoz hasonlót, mint amit az előbb olvastál.”
Nashi San kihajolt. Érezte arcán a lágy nyári szellőt, és Harura, a méhecskére gondolt. Vajon közben visszatért a nyárba? A szél halk zümmögést hozott a rom felől. „Mennyire más a rom, ha egy méhecske zümmög benne!” – mondta Nashi San. „Igen, ez épp olyan, mint a virágzó almafa a lerombolt ház mellett: ha zümmög a méhecske, a rom megtelik élettel. Romos, kopár vidék – zümmögő méhecske – szőtte figyelmesen tovább gondolatait –, olyan, mint a ’virító almafa – lerombolt ház’ ellentétpár.” És hozzálátott, hogy egy, az előbbihez hasonló haikut írjon:
Háború dúlt itt –
a kopár romok között
méhecske zümmög.
„Jó! – mondta a daru. – Ez a haiku biztosan apádnak is tetszene. De nézd csak meg, mi áll ezen a lapon!”
Milyen nagy a csend.
Sziklákba beivódó
kabóca-zengés.2
Szakál Gertrúd fordítása
Sabine Sommerkamp (1952) többek között japanológiát tanult, ebből is doktorált. A haikuk, melyeket prózába ágyazott, német nyelven születtek.