Napút Online | 2010/2., 22. oldal
Tartalom
Góczán Bettina
haikui
Hegyi-Botos Attila
haikui
Harján Silvia
Hasad a hajnal, beleremeg a reggel. Összegabalyodott vándorutak simulnak ki lassan a nap alatt. A hegyláncok ékszereim mind. Olyan magasak, hogy kettévágják a világot: előttre és utánra.
Ajtóm a hegynek
nyílik. Nehéz indulni –
mindig otthagyok.
Az úton hegyek.
Kékbe tárult távolok,
magas illatok.
Nehezet lépek.
A hegy most kevesebb egy
kaviccsal. Hát én?
Szirtek sziszegnek.
Ellenem fordult kövek.
Az út hátráltat.
A hegytetőről
homlokom törölni egy
felhőért nyúlok.
Lágy éjszaka lesz.
Hegyoldalon guruló
csillagok csendje.
Hajnalt hasít a
szirt. Ébredő utazás.
Hegy-szót szólalok.
Érted fogynak a
hegyek. Kisimult világ –
vége lesz egyszer.
A neked szánt szó
végül is nálam maradt:
hegyek nőnek így.