|
NAPÚT 2009/8., 119. oldal
 Tartalom
 Kovács István
Anyanyelve lengyel, választott hazája magyar
 Vári Fábián László
Ítélet után
|
|
Krónikás, ébresztő
S. Benedek András
(1947–2009)
|
Csodálatos sáfára volt, tudója-tudósa, krónikása peremvidék-hazájának. Ha külön-külön is céltudatosan megszerkesztett, tárgyát mindenfelől éles világításba állító munkáit egymás mellé raknánk, a biztos kézzel megrajzolt részletekből eligazító körképet kapnánk. Tragikusat és felemelőt. Nem volt, nincs hozzá foghatóan szívós és hiteles ébresztője a fogyatkozó kárpátaljai magyarság hagyománytudatának. Bármiről írt, könyvről, kastélyokról, romokról, drámai történelmi pillanatokról, távoliakról, közeliekről, köznapokról és árvizekről, két-három mondattal már magával sodorta olvasóit. Mindenben otthonos volt, művészettörténetben, irodalomban, közművelődésben, szociográfiában, településtörténetben, politikában. Hajdan szervezője, éltetője, művelője a semmiből támadó kárpátaljai irodalomnak. S éppen mert az volt, át kellett települnie az anyaországba. De itt is, minden percében, a kishaza képviselője maradt. Nem regényesített, nem szenvelgett, nem vizezte fel anyagát. Amit tudott, és hihetetlenül sokat tudott, villogó mozgókép-sorokban állította olvasói elé. Józanul volt szenvedélyes, és szenvedélyesen tárgyilagos. Gazdag lélek és tiszta elme.
Lator László
|
