NAPÚT 2009/7., 60–61. oldal
Tartalom
Gyimesi László
Ez egy másik folyó • Zene
Kenéz Ferenc
A nagymagyarok és a kismagyarok
Szarka István
Csobánka tér
A közösségi ház előtt a
Csobánka téri nagy mezőt
selyemvakondok porhanyítják
s meleg október nyújtja nyitját a létnek.
Arrébb gimnázium viaskodik még,
rendelők haldokolnak,
a könyvek szent helye fölszántva már,
darabka Sang Hai virágzik ottan.
Öregek mondják, bolgár- meg rózsakertek
tenyésztek erre, füves gyümölcsösökből
talp alá való dűlőn ballagtak el az évszakok,
a föld alatt a hegy vizei még a törvény szerint
vánszorogtak az örök folyam felé, a
korszerű háborúk meg
másfele jártak, ilyen ég hajlatában
nemigen tudván mihez kezdeni.
Azonban a robbantóember nemsoká
megfúrja majd a toronyházakat,
a panelprolit nagy szolgáltatók
s pénzintézetek űzik a semmibe már,
lerogy az emberszagú, eltemeti az álmot,
ha elül a por, a roppant alapok
várják tovább, hogy ez az egész lemez
a föld poklába aláforogjon.
Ez még az én időm, padomon tele kosár,
mert jő a hétvég, a vér szerintiek
piciny csapatait hozza hazafelé,
a természeti vallás terített oltárához.
Graffiti
Békásmegyer alagút-bele
perui pánsíp-rigóhanggal tele.
Falán a szó, hogy Isten szeret. Följebb,
hogy a Bűneid ölnek.
S már-már az égben, Árpád hídi traverzen
illan tovább a versem:
Az anarchia nem káosz, hanem
uralom nélküli rend.
Ez mind, ahogy van, közvagyon.
Én rád hagyom.
Óbuda
Az Aqueductus pillérköve
a pannon földből előjöve.
Édes Sabina áriáit
hordta itt a szél a Dunáig,
kis lova száját pillanatra
Árpád itt mindig visszakapta,
beszélt a szirt a történelemben,
értette őt a szív, a szellem,
idekötötte két ezerév,
meg Duna-völgyi békült üledék –
útjába épp valami Auchannak.
S láttam ám, amint odaosonnak
a Cég daruíi, s e kő-ebadtát,
hogy szinte cuppant, úgy kikapták.