NAPÚT 2009/7., 30–31. oldal
Tartalom
Albert Flórián
Kertész Ákos
Óbuda. Egy emlék, egy hely… S talán egy ötlet, hogy Óbudán legyen…
E jelzésszerű szavakkal – emlékfelelevenítésre sarkallottunk többeket: egy kedves hely, egy volt esemény megidézésére, vallomásra, és… akár ötlet is születhet: mi lenne érdekes, szellemes, emlékezetes Óbudának (és Békásmegyernek), valami, ami ezután valósulhatna meg?
Domahidy László
Családunk tősgyökeres debreceni. Dédnagyszüleim Erdélyből menekültek oda. Jómagam is Debrecenben születtem, így természetes, hogy oda járunk „haza”. Ugyanis kétlaki életet éltünk, édesapám már húszéves korától a budapesti Operaház tagja volt. Később, elhagyva 1965-ben az Alföldet, Óbudára költöztünk. Környékünkön – a Mátyás-hegyen – mi indítottuk el az operaénekesek idetelepedését is.
Ezer szállal kapcsolódom Óbudához. A Tímár utcai – akkor zenei – általánosba jártam, Fodor László tanár úr neves énekkarába, furulyazenekarába. És Till Ottó – akinek épp most ünnepeljük 80. születésnapját – emblematikus óbudai zenekarában is jó néhányszor előfordultam. Még láttam az igazi Óbudát; a Flórián teret, az Árpád híd környékét, a rajzórán, az akkor frissen felfedezett filctollal jártuk a sikátorokat, a macskaköves óbudai utcácskákat, és rajzoltunk. Akkor még nem tudtuk, hogy igazi értékmentést végzünk. (Zórád Ernő is ugyanezt tette valaha a Tabánban…)
Ugyancsak iskolás koromban ismertem meg Varga Károly tanár urat is, a kitűnő zenetudóst, tanárt, rádiós zenei szakembert, aki rendszeresen hívott műsoraiba. A sors különös egybeesése, hogy később, már zeneakadémista koromban, zeneiskolai tanári diplomámat is épp nála, a Mókus utcai zeneiskolában védhettem meg a nagy tekintélyű Bárdos Lajos és Bárdos Gyuri bácsi jelenlétében. A Zeneakadémia után az Árpád Gimnáziumban tanítottam éneket, érettségiztettem és indítottam osztályokat egy rövid ideig. A Vörösvári úti templomban pedig mind jótékonysági, mind emlékkoncerteken gyakran részt veszek. Ugyancsak Óbudán sikerült kigyógyítanom magam a pályámat is súlyosan veszélyeztető sokkeresztes allergiából, Budapest egyik legkiválóbb edzőtermében, ahol megrögzött body builderré is váltam – operaénekesként…
Az említett „ezer szál”-ból ez csak egy-kettő, hát nem természetes, hogy itt is „otthon” vagyok?