NAPÚT 2009/1., 42–43. oldal
Tartalom
Mezősi Miklós
Látomás, szikrázó látomás • régi nóta ez • Tartozás(ok)
Ványai Fehér József
Megszórva ezüsttel • Gazdag verembő
Móczár Csaba
A bátor kecsk
Egyszer egy kecske
fennen mekegte:
Rettegj, mert megeszlek,
nem tehetsz ellene,
kellesz nekem!
Csend! Ne feleselj!
Eledelem leszel,
mert rend kell legyen.
Ezzel megette
e szemtelen káposztát.
Dióhéj történet
Adott volt egy szép diófa
ágát sok-sok mókus lakta.
Rajta kéreg, benne féreg
béke volt itt és nem méreg.
Izgatta ez mind a harkályt,
kárörvendve rögvest rászállt!
El is kezdte kopogtatni
s férgeket ropogtatni.
Rosszallotta ezt a mókus
meg is szólalt: harkály most kuss!
De az csak nem hagyta abba
mókusokat bosszantotta.
Megunta a vezér evet
ki békésen diót evett,
ráöntötte mind a héját,
elkergette az ebadtát.
Békamese
Valamikor réges-régen
kétszáz éve talán
mesét olvasott egy leány.
A mesének mondandója:
Él egy béka lenn a tóba’,
illesse őt szép lány csókja,
s királyfivá válik újra,
mivel csak elvarázsolta
egy ármány, amit kieszelt
egy vén boszorkány ellene,
hogy ne lehessen kedvese.
Erre a lány ó ostoba
olyan gyorsan, hogy
nem is jutok elég szóhoz,
rögtön leszaladt a tóhoz,
valóra váltva a kalandot.
Végigcsókolt száz varangyot,
de hiába, nem lelt királyfijára.
Miért? Ugye nem nagy talány.
Mert hiszékeny volt ez a leány?
Dehogy!
Nem a békákkal volt itt a gond,
hanem vele,
mert hogy is szólott ez a mese?
„illesse őt szép lány csókja”
Nos hát ez a fő probléma,
nem hiszékeny volt, csak ronda.