isemberek sorsképleteivel kívántuk bővíteni az idén a 70. életévük küszöbére érő jelességek szokásos évkönyvét, hiszen jövőre annak az évnek a szülöttei lesznek hetvenévesek, amelyben újra lángba borult Európa: az 1939-esek. Ezért pályázati úton kerestünk 150 sorba foglalt 1939-es életrajzokat. A pályázat mennyiségben nem közelítette meg a remélt volument, a beküldött életrajzok közül a három legkiválóbb azonban már azzal is elgondolásunk elevenébe vágott, hogy a kelet-közép-európaiságot leképezve eredetileg más-más nyelven íródtak, nem beszélve az alanyok életének érzékletesen megörökített utánozhatatlan, mégis korjellemző, párhuzamos mikroepizódjairól a frontok gyerekfővel megélt átvonulásától a szülők meghurcoltatásán át a pályák olykor már-már csodaszerű fordulataiig.

    A vallomástevő három asszony közül egy Vácott született és tanárkodása végén Szegeden kötött ki, ő magyarul írta vallomását. A másik Krakkóban született és Oswiecimben járt iskolába, 1956 után magyar férjet választott, így került Sződligetre, lengyel nyelven írt vallomását férje fordította magyarra. Harmadikuk niklai gyermekkoráról számol be, ezután egy iskolaévet tölthet Zürichben, később disszidál, Budapestre visszakerült lánya segít magyarra ültetni német nyelven fogalmazott életvallomását. Nem a szó szoros értelmében vett névtelenek tehát ők sem, hiszen értelmiségi pályát befutva nem kellett másra, adatgyűjtőre bízniuk az emlékidézést. De a meghívottak listájának összeállításakor nem kerültek látósugarunkba. Tanúskodásuk a megélt történelemről kortörténeti dokumentum, és azokkal egybecsengve méltán állítható jelességeink életvallomásai mellé
.

Szabad kezet adott egymásnak a két diktátor: a külügyminisztereik, Ribbentrop és Molotov által 1939. augusztus 23-án, Moszkvában aláírt paktum titkos záradéka alapján a nemzetiszocialista Németország és a sztálini Szovjetunió eltiporták a független Lengyelországot. Szeptember 1-jén Németország hadüzenet nélkül megtámadta, pár hónap leforgása alatt a Szovjetunió bekebelezte az ország keleti felét, majd megszállta a balti államokat, és elindította a téli háborút Finnországgal. A következő év márciusában Katynnál az oroszok tizenötezer lengyel tisztet mészároltak le, amiről a háború befejezése után is sokáig nem tudott a világ.