NAPÚT 2008/9., 126–B/3. oldal
Tartalom
Gyurkovics Tibor
Senki • En attendant Godot • Ha – ha / Justitia mérlegén • Égi sakk
Egy rendhagyó múzeum
Az embert többek között az teszi emberré, hogy születése pillanatában magában hordozza az elmúlást, de mégis tud mosolyogni. Ez a gondolat nem új keletű, hiszen a sumér költészetből maradt ránk a következő idézet: „A régi példaszó mondja: Neked is át kell menned a túlvilág folyóján.” Mi is átlépünk.
Sokan a Kegyeleti Múzeumot, annak látnivalóit, a horror tárgyai közé sorolják.
Ezzel szemben a kiállított tárgyak hozzátartoznak életünkhöz, történelmünkhöz, kultúránkhoz. Ha a múzeumba úgy lépünk be, hogy ismereteket szerzünk egy „tabutémáról”, akkor a látottak már nem borzongatóak. Ezek után mindenki eldöntheti, hogy a kiállítás „jobb-e, mint egy horrorfilm”, ismerettárunkhoz hozzátartozik-e, vagy sem.
A múzeumban kiállított tárgyak mindegyike hozzátartozott az ember életéhez. Ezeket az utókor néha rácsodálkozással vagy kicsit idegenkedve szemléli.
A látogatót leköti a fehér gyász falusi méltósága, a Kárpát-medence népeinek gyászpompája, a liturgia „aranyhímzett” öltözékei, a szertartáskocsik szépséges egyszerűsége, a szép királynő, Sissi gyászkártyái, a váci feltárásból származó koporsófedelek… – és még sorolhatnám.
Szeretem azokat a helyeket, még ha az elmúlással foglalkoznak is, ahol az ember tanulhat.
A Nemzeti Sírkert, és benne a Kegyeleti Múzeum „jobb, mint egy történelemóra”. Ezután már csak azt kérdezhetjük, hogy miért nem foglalhatja el a múzeum a tudatunkban és ismereteink tárházában azt a helyet, mint a Pčre Lachaise sírkert Párizsban vagy a Central Friedhof Bécsben? Ezek a helyek a franciáknál és az osztrákoknál ugyanúgy hozzátartoznak a kiemelt nevezetességekhez, mint a Notre Dame vagy a Stephanskirche.
Korunk túlhajszoltságában vannak még olyan dolgok, helyek, amelyek hatására elgondolkodunk, talán még meg is nyugszunk. Ez a múzeum is ide tartozik.
Magyarország egyetlen kegyeleti múzeumát a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. 1991-ben hozta létre. Az ezt megelőző években is gondolt erre az intézet vezetése, de a politikai körülmények ezt nem tették lehetővé. A rendszerváltás után már mód nyílt arra, hogy a gondolat megvalósuljon. Az intézet célja akkor az volt, hogy a még megtalálható relikviákat Budapesten és környékén összegyűjtse. A gyűjtésben közreműködtek az intézet dolgozói.
A munkát nehezítette, hogy az elmúlt időszak, az úgynevezett szocialista korszak, igyekezett az emberekből kiirtani a hagyományokkal, a vallással, az elmúlással összefüggő kegyeleti gondolkodást. Ennek ellenére alig egy év alatt felhalmozódott annyi tárgyi emlék, hogy azt 1991. április 24-én – egy teremben – be tudtuk mutatni. Az akkori kiállítás – tematikáját tekintve – nem volt egységes, de megalapozta a gyűjtemény későbbi bővítését.
1992-ben az intézet nagyszabású épületrekonstrukciót végzett. Ennek eredményeként a múzeum két új, nagyobb terembe költözhetett. Ez lehetővé tette, hogy a közel másfél éves gyűjtőmunka gazdag anyagát rendezhessük és kiállíthassuk. Az új elhelyezésben a nagyobb tárgyak bemutatása is megoldódott.
1993 májusában új teremmel bővítettük a kiállítás területét. Ekkor (1993. május 19.) kaptunk állami engedélyt a múzeum működésére.
Gyűjtőterületünk eddig a fővárosra, illetve közvetlen környékére korlátozódott, 1995-től az intézet helyzete alkalmat adott ennek kiterjesztésére. Itt elsődlegesen az államhatárokon belüli terület, majd a teljes Kárpát-medence adott új lehetőségeket. A kiterjedt gyűjtés eredményeinek bemutatása szükségessé tette a múzeum fejlesztését, valamint a kiállított anyagok tematikus átrendezését. Ez a munka 1998 áprilisában fejeződött be.
A kiállítótermek alapterülete így ötszáz négyzetméterre nőtt.
2000-ben a Kegyelet Múzeum öt kiállítóteremmel és egy, majd 2008-tól két dokumentációs munkahellyel rendelkezik.
Néprajzi terem
A múzeum első traktusában kapott helyet a Kárpát-medence néprajzi, népművészeti anyaga.
Az elmúlás a népszokásokban az élet folyamatába illeszkedő nap volt, amely a külsőségekben ugyanúgy megjelent, mint az érzelem és a hiedelem világában.
A múzeum rácsos kapuján fekete és fehér alapú kapudísz látható.
A bejáratnál felállított tárlókban hímzett népviseletek, illetve gyászkellékek kerültek kiállításra.
Csökölyi fehér gyász |
A fehér szín az európai kultúrterületen a Somogy megyei Csököly községben maradt fenn legtovább – 1936-ig –, a világviszonylatban is híressé vált fehér gyász formájában.
Ebben a teremben látható még az előbbieken kívül a csitári (Szlovákia), széki (Erdély), csángó, tápiósági, matyó és csömöri sváb népviseleti és népművészeti anyag.
Szertartáskocsik és történelmi fényképek terme
A városi polgár zárt életének nem felelt meg a falusi gyász nyitottsága. Családi körben a gyász kifejezésének fegyelmezett rendben kellett zajlania. Ezt a fegyelmet részben feloldotta a gyász pompája, amelynek elterjedése megteremtette a városi lakosság kegyeleti kultúráját. Ennek tárgyait a következő helyiségekben helyeztük el.
|
Itt kerültek elhelyezésre a gyertyatartók és a zsinóros díszbotok is.
A terem főfalán a XX. század budapesti nagy temetkezési meneteinek és Kossuth temetésének fényképanyaga tekinthető meg.
Ebben a teremben mutatjuk be Feszty Árpád Jézus temetése című nagyméretű festményének kicsinyített nyomatát is (1914).
Itt helyeztük még el a Gerő András által festett egyedi koporsókat és urnakészletet is, melyeket egy-egy irodalmi mű alakjai díszítenek.
Szertartásterem
A harmadik helyiségben, a szertartásteremben a gyászszertartásokon használt kellékeket, egyházi öltözékeket, női gyászruhákat, szertartáskönyveket, ima- és énekkönyveket látunk.
Külön tárlóban kapott helyet több magyar színészről készített halotti maszk, krepp-papírból készült szemfedő és fejpárna, és egy ritkaság, a „kolostorkoszorú”.
Kolostorkoszorú |
Ebben a teremben őrizzük az 1928-ból származó „Ida hazatért” emlékfalat, és a Deák-mauzóleum négy szürke gránit, feliratos tábláját. („Jobban szeretem hazámat…”)
Deáknak az 1861-ben írt mondatai jelenleg is érvényesek.
Az út vége terem
A negyedik, egy szinttel lejjebb lévő terembe, amely Az út vége nevet kapta, kerültek a temetkezés jellegzetes tárgyi emlékei. Így a váci „Fehérek temploma” régészeti feltárásából származó fakoporsók szegecsekkel díszített és festett koporsófedelei, a szegvári fűzfa koporsó, valamint kriptai ércszarkofágok, a ritkán alkalmazott szívurna, a hollóházi porcelángyár teljes urnaválasztéka és a vidéki (népi) sírjelek (fejfák).
Az ötödik teremben időszakos kiállításokat tartunk. A tervezett kiállításokat az intézet honlapján (www.nemzetisirkert.hu/kiallitasok.html) megjelentetjük.
Hargittai Emil
múzeumvezető
A Kegyeleti Múzeum nyitva tartása:
Hétfőtől csütörtökig: 10 órától 15 óráig, pénteken 13 óráig.
A belépés, az idegenvezetés és a tájékoztató füzetek díjtalanok.
Amennyiben csoportos látogatást és idegenvezetést igényelnek – a fenti időpontoktól eltérően –,
kérjük, azt két héttel előtte jelezzék.
