|
NAPÚT 2008/7., B/2
 Tartalom
 Gyurkovics Tibor
Szandai december • Padláson járt a nyest / à la Ady Endre • Mi a lelkem?
|
|
A könyvíró levele Bártfa tanácsához
e gondolják kegyelmetek, hogy azért, mert nem itt írom a hangjegyeket, nem dolgozom szorgalmasan… Egyedül a béke van innen számkivetve. Milyen felsőbb törvény akaratából, mely fátum végzéséből, mely csillag erejéből, nem tudom! Elgondolható, ha pásztor fegyverben vigyázza az erdőt, de nem farkasoktól tart, hanem rablóktól, a szántóvető páncélingben jár, s paraszti ösztöke helyett lándzsával noszogatja a vonakodó ökröket, a madarász pajzzsal fedi le hálóit, a halász a csüngő csalétket nem ravasz horogra, de kemény kardra fűzi, s ha vizet akar meríteni a kútból, rozsdás sisakját köti mocskos kötélre. Vagyis itt mindig fegyverben állnak. Őrök süvöltenek éjjel a falakról, kiáltások szólítanak fegyverbe, s e hangok jutnak el hozzám a zengő hangok helyett, melyeket a nyájas húrokból szoktam kicsalni… A népek mintha két művészet vesztére és elpusztítására törekednének: egyrészt a festőkére, mivel arra céloznak, legyen amivel a zarándokok letörölhessék izzadtságukat, többnyire a világon egyedülálló könyveket használják fel. Másrészt az építészekére, mivel azok, akik mészégetéssel foglalkoznak, nehogy a köveket messziről kelljen szállítani, lerombolják az épületeket, hogy a márványból és az élő kövekből meszet égessenek… Kétfelé ágazik előttem az út, s nem tudom, merre menjek inkább. Az egyik keletre, a másik nyugatra szólít, s látható, milyen erős érvekkel szorongatnak innen is, amonnan is… Tudják meg uraságtok, hogy nagyon is serényen dolgozom, ezért kérem, hogy pénz nélkül engem ne hagyjanak. Tartozom ugyanis a festőnek illuminálásért, a pergamenért, és még sok mindenre van szükségem, hogy végére juthassak. Kelt Eperjesen, a Luca utáni kedden, az Úr 1494. évében. Boldizsár, kegyelmetek szolgája.
Lászlóffy Aladár
|
