NAPÚT 2008/6., 128. oldal
Tartalom
Prágai Tamás
R. E. halálai
Rózsa Endre
Férfikorban
Visszamagzatosodni!
Kilenc hónapon át, mindegyre zsugorodva,
nemlétünk őssejtjéig!
Mind tompábban – de élni! És megélni,
ami addig történik.
Mostoha anyaméhben,
hol a köldökzsinór hóhérkötélként rándul,
nyakunkra tekeredve –
mosolyognánk és intenénk: „No, jól van!
Csak ne olyan sietve!”
Születést vég őrizzen;
mint kezdet a halált, csontketrecben a húst e
semmivel összezárva!
Moroghatna a fenevad, s ledőlhet
sejtjeim köztársasága.
Mert én leszek szabaddá:
absztrakt személy, aki jelenvalóbb a csontnál,
s bármilyen kövületnél.
Vagyok trilliomod emberiség-történet,
aki akár egy sejtben újraeszmél!