NAPÚT 2008/6., 80. oldal
Tartalom
Károly György
A Gerbeaud teraszán
Papp Tibor
sárgák
Kemsei István
Téli reggel
Határ Győző halálhírére
A kelő Nap kiereszti óljából a varjút. Odaszórja elé az egész várost. Pipipiíííí – hívogatja a kedves jószágot. Az pedig kotyogva totyog a lába körül a lombjavesztett eperfa alatt. A Nap nézi a köd mögül a varjút, ahogy fölcsipegeti a terekről a platánokat, s azok alól a sikoltozó mozgolódókat apránként kikapja, majd bögye-telten a tornyok élein cinkemód törli a csőrét.
A házak fölé száll a másik árny. Jönnek a hírhozók tömött tömegben a temetők felől. A hatalmas varjú. Az egytömegnyi egy. Hintve le az utakra, parkokba darabonként. Ahány ember van a városban, majdnem annyi lesz délre bent a csőrös gyászvitéz. A nagyapák kiballagnak a játszóterekre, hogy megsétáltassák a varjút. Pisiltetés, kakiltatás, ahogy kell. Úgysincs már unoka a világban.
Vaskos károgással jönnek a lassú hírek a temetők felől. Egy sereg dohányos öregember harákolja magát egynapi létre hajnalonta az égben. Hrrr… Hrrr… Nem kétséges, hogy ők volnának a Nap követei, illőn kitollasodva az alkalomhoz. De melyik napé?