NAPÚT 2008/6., 31–32. oldal
Tartalom
Végh Attila
Levél Szent Ferenchez
Ladik Katalin
Sebek nagy csodája
Pallós Tamás
„Szent Ferenctől az új emberig”
Performansz az Ipoly mentén
Sajátos művészi kezdeményezés indult 1989-ben a váci „görög” templomban: az Ekszpanzió – Nemzetközi Kortárs Művészeti Találkozó. Az évente megrendezett program elsődleges célja, hogy a különböző területeket – képzőművészet, irodalom, zene, színház – képviselő alkotók egy előre meghatározott téma szellemében eredeti, új műveket hozzanak létre. A találkozó résztvevői az indulás után tíz évvel kiléptek a város adta keretek közül, és az Ipoly mentén, Börzsöny vidéki célpontokat kitűzve – útnak indultak. Évről évre újabb helyszíneket választva járják be a környéket, hogy az utazás, a közös vándorlás, a pillanat hatására, a táj, a művésztársak vagy éppen egy-egy átelmélkedett szöveg ihletésére létrejöjjön valami.
A jelenlévők ilyenkor teremtő részeseivé válnak a találkozón történteknek. A művek születésénél nagy szerepe van a fantáziának, az egyéni leleménynek, az elvonatkoztatás képességének. Jóllehet a programok menetrendje pontosan megtervezett, de a pillanat szülte élménynek mindig jelentősége van. Mára e találkozó a kortárs modern művészet egyik legrangosabb seregszemléjévé vált hazánkban.
Németh Péter Mikola alkotó-rendező 2004-ben „Szent Ferenc hívására” építette fel a találkozó két napját (július 9–10.), amelynek útvonala Magyarnádoron, Terényen át Szandára, majd Szécsénybe vezetett. A szervező az egymást érő események közül kiemelte a szandai Máriácska-öltöztetést. Déska Jánosné a helyi „káponkában” az egyházi évhez kötődve öltözteti át időről időre a kicsiny Mária-szobrot az adott ünnepkörhöz illő ruhába. Ez a gesztus valójában egy ősi eredetű performanszként fogható fel. Szécsényben pedig a déli harang szavával egybecsengve szólaltatták meg Kígyós Sándor egyedi harangszobrait.
Különlegesek voltak a helyszínek is. Isteni vízzel és tűzzel címmel például rögtönzött kiállítás volt a terényi Arttéka Akolban és Istállógalériában, a szabadtéri színpadon, a homokbányában pedig zenés szomorújáték várta az érdeklődőket.
Németh Péter Mikola a találkozó elmélkedései kapcsán utalt arra, hogy Szent Ferenc alakja azt a Szent Pál-i értelemben vett új embert testesíti meg, aki rámutatott a szegénység értékőrző erejére.
Az alkotó-rendező elmondta, hogy hosszú távú terveik között szerepel, hogy régiós összefogással kezdeményezik az Ipolyon egykor átívelő hidak újjáépítését, amely törekvés szimbolikus jelentéssel is bír. Az Ekszpanzióhoz csatlakozó kortárs művészek ugyanis úgy gondolják, nem elég pusztán beszélni a közös Európáról: ténylegesen fel kell éleszteni a határon túliakkal a korábban meglévő, valóságos és mély emberi kapcsolatokat.
(Új Ember, 2004. 07. 25.)