NAPÚT 2008/2., 11–12. oldal
Tartalom
Háy János
A magyar beteg
Erdős Virág
Magyarázat nincs
A litera 6., Tótágas című előszilveszteri estjén a Trafóban hét író „egypercesét” hallhatták. Arra kértük szerzőinket, válasszanak egyet kedvenc Örkény-szövegeikből, és játsszanak vele kedvük szerint – írjanak rá parafrázist, használják ihlető forrásul, csavarjanak rajta még egyet, tetszés szerint fűszerezzék, és végül tálalják a közönségnek.
(R. Zs.)
Örkény István: A végzet
Valahol a Nagy Magyar Alföldnek egy kicsike tanyáján éldegélt egy család, apa, anya és két gyerek, mind pogácsakedvelők. Ha a mamának volt rá ideje, s kedvében akart járni övéinek, sütött nekik egy nagy tepsi pogácsát.
Egyszer azonban liszt helyett mérges rovarirtószert gyúrt a tésztába. Ízre nem volt rosszabb, így hát jól bepogácsáztak, s reggelre meghaltak mind a négyen, az apa, az anya, a gyerekek.
Negyednap eltemették őket, s aztán összejött a rokonság, meg a közeli és távolabbi szomszédok, ahogy az már illik, halotti torra. Homoki bort ittak, s hozzá a maradék pogácsát majszolgatták. El is patkoltak mind, ahányan voltak.
A mentősöknek – az orvosnak, a két hordágyvivőnek meg a sofőrnek – már nem akadt dolguk. Csak fejcsóválva körüljárták azt a sok halottat, s mielőtt visszaindultak volna, megettek néhány pogácsát, ittak rá egy kis bort.
Kivéve a sofőrt. Bort nem ihatott, mert vezetnie kellett, a pogácsát pedig nem szerette. De ami ott maradt a tepsiben, azt újságpapírba csomagolva letette az ülése mellé, hogy kárba ne vesszen. Jó lesz az még, gondolta, valakinek.
És most viszi!
Podmaniczky Szilárd
Levél a Szerzőhöz
Tisztelt Örkény István, kedves író úr, szevasz, Pista!
Mivel családunk régi barátja vagy, mi pedig nagy tisztelőid, engedd meg, hogy rövid olvasói levélben forduljak hozzád. A teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy az utolsó sorokat, meglehet, már a túlvilágról írom.
Kedves Pistukám!
Tudod, nálunk a karácsony mindig is családi ünnep volt, ezért ebben az évben is összegyűltünk, hogy gyertyagyújtás és rövid énekszó után szerény ajándékokkal lepjük meg egymást.
Tibi fiam ezúttal egy fametszetet kapott a hozzávaló bicskával, Kati lányunk borotvahabot, Matild néni titokzoknit a hozzávaló turista járókerettel, Arankám új baseball-ütőt, és nem fogod elhinni, én egy új Örkény-könyvet kaptam, Egyperces novellák címmel. Persze, lehet, hogy neked már nem akkora újdonság, mint nekem. Ezt csodáltam benned mindig, hogy bírod ki röhögés nélkül, amíg egy új könyved megjelenik.
De a lényegre térek, mert nincs sok időm. Hogy a meghitt, de vidám karácsonyi hangulatot a végtelenségig fokozzam, elhatároztam, hogy találomra fölütöm a könyved, és amíg falatozunk a karácsonyra sütött pogácsából, fölolvasok néhány novellát. A könyv először A végzet című egypercesnél nyílt ki, amitől az egész család elkedvetlenedett, de, mondhatom, mire a végére értem, mindenki harsányan és hálásan kacagott, még a szomszéd is átkopogott, hogy legyünk csendesebbek, mert neki még nem jött meg a Jézuska, és félő, hogy elriasztjuk.
Nem is kellett sokáig várnia, mert Matild néni elfehéredett és arcára fagyott a mosoly. Azt hittük, infarktust kapott vagy agyára ment a karácsonyi kaktusz locsolása, de fölállt és kiment a konyhába. Időtlen idők folytak el, mire visszatért. Faggattuk jobbról, faggattuk balról, eltelt egy perc, mire megszólalt. Azt mondta, igazat írt a Pista. Mondom, miféle Pista? Hát az Örkény. De milyen igazat? Hát hogy liszt helyett rovarirtószert raktam a pogácsába. Maga, Matild néni? Ilyet soha nem tenne. De-de, erősködött, a liszt ki sincs bontva.
Mondanom sem kell, a halálfélelem kéjutazás langyos aszpikban ahhoz képest, amit akkor éreztünk. Megkértem a család minden tagját, hogy a további, általad fölvázolt tragédiák elkerülése végett, igyekezzünk megenni az összes pogácsát, miközben én megírom neked, kedves Pista, hogy nem szép tőled, hogy megmérgezted az egész családot. Tibi fiam két pofára eszi a pogácsát, de könnyen lehet, hamarabb végez a pogácsa vele, mint ő a pogácsával. Kati már telefonon búcsúzkodik az iskolatársaitól, Arankám igyekszik lemondani a két ünnep közé eső szabadságát, Matild néni pedig továbbra is értetlenkedik, hogy nem lehet érezni a liszt és a rovarirtó közti különbséget. Pontosan nem tudom, meddig jutok a levélben, de a könyvedet a Tibi fametszetével nehezékelve nyitva hagyom a novelládnál.
Boldog karácsonyt és jó egészséget kívánunk neked és egész családodnak! Szívesen olvastam volna a többi novellát is, de sajnos nem maradt rá idő. Itt ülünk a hatalmas tálca pogácsa fölött, és eszünk.