Napút-füzetek 21.

Napút 2008/1.

Péhl Gabriella
Szénpor a bőr alatt

Balogh Ildikó
Hét mélykék

Kolofon

Felelős szerkesztő:
Szondi György

Szerkesztő:
Bognár Antal

Szöveggondozó:
Kovács Ildikó

Tördelőszerkesztő:
Szondi Bence

ISSN 1787-6877
ISBN 978 963 263 005 2

Terjedelem: 36 oldal

Papp Ágnes Klára

Mese, mítosz és modernség

A modern műmese kétarcúsága

A

mese sajátos képződmény a műfajok sorában. Hiszen azon túl, hogy mindazokon a történeti átalakulásokon, osztódásokon, variációkon keresztülment, mint „műfajtársai”, sok speciális probléma is felmerül vele szemben. Hiszen itt nemcsak az irodalom berkein belül játszódnak le ezek a változások, hanem a mai értelemben vett autonóm művészet határain túl nyúlnak a problémák ágai-bogai. Mindenekelőtt a mese eredeti, irodalom előtti formái irányába: a varázsmesék, a folklór birodalma felé. De éppígy meghosszabbíthajuk a kérdéseinket a gyerekmese, és ezen keresztül a mesei hatásmechanizmus irányába, vagy a bennünk élő örök emberi tapasztalat, az archetípusok és a mélylélektani meseelemzés felé.
    Mindezek a kérdések önmagukban is elég izgalmasak, hát még, ha az egymáshoz fűződő kapcsolataikat nézzük: hogyan függ össze a mitikus és a gyermeki gondolkodásmód, miért talál mindkettő megfelelő formanyelvre a mesében? Miért használnak fel mesemotívumokat modern szerzők, hogyan élnek ezzel az örökséggel, miben (és főleg: miért) térnek el a varázsmesék gondolkodásmódjától, jellemző elemeitől, szimbolikus tanulságaitól? Hogyan alakítja át az irodalom autonómmá válása a mese csodáit? És viszont: mivé lesznek a csodák modern világunkban?
    A fenti írás ezekre a kérdésekre keresi a választ néhány olyan, mára már klasszikussá vált mese összehasonlító elemzésével, mint a Diótörő és Egérkirály, A Hókirálynő vagy a Micimackó.

    Papp Ágnes Klára kritikus és irodalomtörténész. A kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetem magyar tanszékének vendégtanáraként és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatójaként világirodalommal, mesekutatással foglalkozik.

A lap tetejére