NAPÚT 2007/9., 68–70. oldal
Tartalom
Csontos János
Vésett motívumok
Géczi János
A költő
Korpa Tamás
Podolinban hull a hó
Hommage a hetvenéves Lászlóffy Aladárnak
I.
vajon milyenek a színek
mikor nincsenek? Szindbád szemében
a barna hó: meggylikőr – hull az első hóra
szárnyas szalamandrák inkognitója
szárnyas szalamandra ejtőernyősök
szürke denevérszárnyakra tűzve
Schelling és Goethe úr szorított
helyet nekik: a felesleges teáscsészéket
tengerbe dobták
csörömpölve zuhant elégett
mielőtt felkapdosták
volna üveges szemű hullámok
reggel gyantás falovacskák között ébredt
de mind aludtak értették az egészet:
Kant mester papírszárnyad / a szemükre
olvad / pulzál a hó elindul / de visszatér
a csónak
vajon milyenek a színek
mikor nincsenek?
akvárium fala mögötti járdasziget karbidszag
szürke sáv: lejtő az idegpályán
sóder sóder zacskó-hónap!
buldózerrel szállj a holdnak!
ha megolvad dömperre tedd!
denevérszárny-pörköltödet!
sárga sálam útközben beakadt
a lefolyó szabadesésébe
csipkefüggönyök hullnak a hegy
rinocérosz gerincén tűfoka jóregénység-fok
és ujjbegyekben lüktető esőfelhők
kecskeszarvon ördögszántás!
szarvasbőrben libamártás!
nyírfakérgen népvándorlás!
szecessziós bakancsban: sás!
porhó-átömlesztés tűhegy
sarkába faragott korcsolyapálya
áramvonalas szemhéj-szerpentin
csigaház albérlet: kiadó!
(úgy tapadok a szélbe mint
sivatagi homok egy pillantással
a délelőtt után s átrepülöm
a tengert pedig csak a folyosó
van tegnapnyira hónapok moldvai
tánca percek detonációja
csuklószorítók a homlokon
forró virágpor olvadt gyanta
a torkomon)
porcelánfogakból hulló űrsiklók
hüllő-évszak monszun-őzgidák
vajon milyenek a színek
mikor nem vagyok?: lányok ők
én ősz vagyok obszidián nyílhegy
zsalugáterben kaktuszpor feltépett
szemhéjakon – Szindbád: a barna hó:
meggyricoeur
II.
megnyílt a föld véres ínye
drezda ditró számon kérte:
Fogföld robban hova szálljak
nyelvemből az idegszálak
nyállal keverve higannyal
gnómok lesnek: a Gnóm felfal:
nyállal keverve higannyal
plátón platón riadtan vall:
lee annácska a poernósztár!
lengedezik hibbant fűszál
fejtetőből mint kalácsból
kibuggyanó lekvárt mázol
Puma-isten Porsche-isten
lengőajtón túl és innen
rezeg a léc gyerünk tovább
Kant ússza át az Al-Dunát
körömágyból csipegető
madár chipeket szed elő
minden hajszálon antenna
és égnek áll: meglapulna
szénsav-bordal krokodilvér
cukrozott csecsemőtenyér
vodkázgat két magnacharta
margarćta: törött borda
a jaguár fogszabályzó
bronztöltényre hasad a hó
nietzsche(n) apám nietzsche(n) jachtom
barokk hidak alatt alszom
kollégám voksom vivátom:
Gótikus the Messze lá Tom
pontifex vagy – Godot várva
pedig dogok foga rágna
pedig dogok foga rágna