NAPÚT 2007/9., 36. oldal
Tartalom
Fecske Csaba
Limerick hetvenkedő Lászlóffy uramnak
Báger Gusztáv
Őszi
Turczi István
Üzenet a Gyarmat utcából
Lászlóffy Aladárnak
A lelkekben a gyarmatok mind
megmaradtak: kisalapi bérlemény.
Eltart egy darabig, darabolós gyilkosok
közt csak így. A többi borzongó remény.
Mit nekem, ha neked se. Atomvillanáskor
együtt vágjuk magunkat a földre,
vagy fussunk, ha időnkből futja.
Azért madaraink csőre töltve.
Mennyit árt a versnek ez a sehonnai
béke! Lelke rajta, úgy feszül…
Mennyit ér a versnek könnyek alkonyíze,
míg hold hibernál rendületlenül.
Nyolcad messiások transzparenseken.
Bizniszland – egyszerre fiktív és való.
Nagy Sándor csak reklámhadjárat.
Vándorkiállításon Titanic, trójai faló.
De visszatérve a gyarmatokra jobb lesz
megint. Készül új áldozati oltár.
A Nagy Portréfestők és Cégbejegyzők
tudják: ott is az leszel, aki ideát voltál.