NAPÚT 2007/6., 53–55. oldal
Tartalom
Jankovics Marcell
Boldogasszony, anyánk
Wehner Tibor
A festett üvegablakokról
Balázs Géza
Szentek – nevek
Szentek településnevekben. Vallási, szimbolikus, különösen bibliai településelnevezésekkel a világ számos részén találkozunk. Különösen Latin-Amerikában sok a katolikus vallási név: San Francisco (sp. Szent Ferenc), Santa Cruz (sp. szent kereszt), Santa Fé (sp. szent jit), Santiago (sp. Szent Jakab), Santos (port. Mindszent), Sao Paolo (port. Szent Pál), Los Angeles (sp. az angyalok). Costa Ricában például 14 San Rafael, 8 San Antonio, de 3 San José is van (a főváros nevét is beleértve).
Két szent szavunk. Szent szavunk a nyelvtörténeti adatok szerint a XII. században bukkant föl. Először tulajdonnévként, ami azt is jelenti, hogy köznévi előfordulása régebbi lehet. A magyarban szláv jövevényszónak tartják. Hasonlít rá az óegyházi szláv, valamint a szerb, a horvát, a szlovén svet, az orosz szvat(oj). Végső soron azonban távolabbi múltba vezet vissza a szent szó. Indoeurópai eredetű, amelyet egy aveszta szpenta változat is bizonyít. A magyar nyelvbe a keresztény terminológia elemeként került, vagy a keleti, vagy a nyugati kereszténység hatására. A szó gazdag családot hozott létre már az ómagyar korban: szentel (1372 után), szentírás (1372 után), szent jobb (1326), szentlélek (a 13. sz. eleje), szentség (1346), szentséges (1372 után).
Volt azonban egy régebbi, ma már csak rejtett formában élő szent szavunk is, az egy (id, igy). Ez a szó rejtőzik az egyház (igyház) szóban is. Az üdül, üdvözöl szóban is ez bújik meg. A szó eredeti jelentése: ünnepet szentel, s ennek következményeként az ünnep (idnap) is: szent nap.
Ez a szent szó azonban elhomályosult, hiszen a szentegyház szavunkban kétszer is előfordul, s ezt akkor már nem érezték szóismétlésnek.
Bujkáló szentnevek. Bujkáló szentnevek egyébként is vannak. Ilyen például Kozmadombja. Zala megyében található, és valójában nem egy Kozma nevű embernek a dombjáról van szó (bár első látásra úgy tűnik). Ha ugyanis belenézünk a régi papírokba, 1199-ben ezt találjuk: Cosma-domian. Ami annyit tesz: Kozma, Damján. Ebből már könnyűszerrel megfejthető a falu neve: Kozmadamján, Szent Kozma és Szent Damján orvosszentekről, vértanúkról nevezték el. Ám a Kozmadamján formát a népetimológia (a népi magyarázat) átformálta Kozmadombja formára.
Szentek – helynevekben. Mint Kálmán Béla megállapítja, a XII. század végétől nyugati hatásra kezdett el divatba jönni a falvakat védőszentjükről elnevezni. Többnyire a szent neve önmagában szolgált falunévként. Máskor hozzátették a -falva, -földe utótagot is.
Még ma is elég sok a puszta szentnév mint helynév (ezeket helynévként a hagyomány alapján egybeírjuk): Szentbalázs, Szentbenedek, Szentdénes, Szentdomján, Szentendre, Szentgál, Szentgotthárd, Szentgyörgy, Szentistván, Szentkatalin, Szentlászló, Szentlőrinc, Szentsimon, Szenttamás.
Ugyancsak „puszta” szent névnek tekinthetjük a következő neveket: Szentháromság, Szentjobb (Nagyvárad környéke), Szentkereszt, Szentkirály, Szentlélek.
Szentnevek divatja, szentek „rangsora”. Egy 1808-ból származó felmérés adatait rangsorolva a legdivatosabb szentről elnevezett helységek a következők voltak Magyarországon (a korabeli helyesírás szerint ezeket kötőjelezték, ekképp: Szent-György):
Szentgyörgy 59
Szentmárton 56
Keresztúr 52
Szentmihály 43
Szentpéter 34
Szentiván 32
Szentkirály 27
Szentlászló 26
Boldogasszony 25
Szentandrás 20
És hogy a rangsor legalján a legkevésbé népszerű szentek helyneveit is fölsoroljuk (csak egy-egy település van róluk elnevezve): Szentborbás, Szentdomján, Szentdomokos, Szentendre, Szentgrót, Szentjób (Szentjobb), Szentkozma, Szentlázár, Szentrókus.
Szent Erzsébetről 1808-ban 15 helynév volt elnevezve.
Érdekes módon a szentekről elnevezett falunevek a személynévadást is befolyásolhatták, mert a korabeli, illetve a későbbi névadásban a György, a Márton, a Mihály stb. igen gyakran szerepelt.
Egy-egy szentnek nemcsak a nevéért, hanem születési, működési helyéért is gyakran harcot folytattak egyes települések. Máig ható vita tárgya például Szent Márton szülőhelye. A mai Szombathely és Pannonhalma (korábban: Szentmárton) versenyez e rangért. Szombathely valóságos Márton-kultuszt alakított ki, Pannonhalma pedig furfanghoz folyamadott. Állítólag II. János Pál pápa látogatásakor az érdeklődő pápának elmondták, hogy itt született Szent Márton (az állítólag szót kifelejtették), s amikor a pápa később megismételte a hallottakat, pápai kinyilatkoztatássá vált: Szent Márton az egykori Pannonhalmán született… Ha már a történészek nem tudtak zöld ágra vergődni…
Megkülönböztető nevek. Mivel az ugyanazon szentekről elnevezett települések közigazgatási galibát kezdtek okozni, többnyire a tájra vonatkozó megkülönböztető jelzéssel, avagy egyszerűen földrajzi köznévvel látták el a helyneveket.
Néhány példa a földrajzi köznévvel bővített szent helynevekre:
Szentandráspuszta
Szentantalfa, Szentjakabfa, Szentpéterfa (a fa voltaképpen a falu rövidítése)
Szenterzsébethegy,
Szentgálszőlőhegy,
Szentgyörgymező,
Szentgyörgyvár,
Szentgyörgyvölgy,
Szentimrefalva.
Tájnevekkel alakult szent helynevek:
Például a következő „Szenterzsébet” nevű falvak voltak: Elsőszenterzsébet, Bükkszenterzsébet, Erzsébetfalva, Felsőszenterzsébet, Nyugotszenterzsébet, Püspökszenterzsébet, Székelyszenterzsébet, Szenterzsébethegy.
A legdivatosabb szentnév, a Szent György pedig a következő megkülönböztető jelzéseket kapta (nehogy a posta eltévedjen): Bácsszentgyörgy, Balatonszentgyörgy, Bánokszentgyörgy, Baranyaszentgyörgy, Bégaszentgyörgy, Búrszentgyörgy, Csíkszentgyörgy, Dunaszentgyörgy, Erdőszentgyörgy, Garamszentgyörgy, Gombosszentgyörgy, Homokszentgyörgy, Iszakszentgyörgy, Jászalsószentgyörgy, Jászfelsőszentgyörgy, Karasszentgyörgy, Lajtaszentgyörgy, Marosszentgyörgy, Meszesszentgyörgy, Mezőszentgyörgy, Monostorszentgyörgy, Oláhszentgyörgy, Répceszentgyörgy, Sepsiszentgyörgy, Szászszentgyörgy, Szepesszentgyörgy, Sztirgyszentgyörgy, Tárnokszentgyörgy, Tatárszentgyörgy, Tótszentgyörgy, Turócszentgyörgy, Tüskeszentgyörgy, Uzdiszentgyörgy, Víziszentgyörgy, Zalaszentgyörgy.
Szentek ritkulása a helynevekben. Az 1950-es években a helyneveket is felülvizsgálta a pártbuzgalom, illetve sokszor a helybéliek félelme is. A szentek elkezdtek fogyatkozni a nevekből. Budapest egyes kerületeiből például eltűnt a szent: Pestlőrinc, Pesterzsébet, másutt azért megmaradt: Rákosszentmihály. A rendszerváltozás után újra visszakapták „szent” megnevezésüket a kerületek: Pestszentlőrinc, Pestszenterzsébet. (Az 1870-ben eredetileg Erzsébet királyné tiszteletére Erzsébetfalvának elnevezett település 1924-ben, várossá válásakor Pesterzsébet lett, és 1932-ben vette fel a Pestszenterzsébet nevet.) A szóbeszéd szerint Nyíregyháza neve is veszélybe került az 1950-es években. Nagyon erősen kitűnt belőle ugyanis az „egyház”, s ez bántotta egyesek nyelvérzékét.
Irodalom
Kálmán Béla: A nevek világa. IV. átdolgozott kiadás. Csokonai, Debrecen, 1989.
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára 1–2. Akadémiai, Budapest, 1988.
Lelkes György: Magyar helységnév-azonosító szótár. Talma, Baja, 1988.
Zaicz Gábor: Etimológiai szótár. Tinta, Budapest, 2006.