NAPÚT 2007/6., 28–30. oldal
Tartalom
Lászlóffy Csaba
1. Az angyalok relatív örökkévalósága • 2. Apokrif időtlenség • 3. A születés – A szálfa • 4. Imre herceg halála – (Kóda)
Basa Viktor
Jeanne D’Arc • Magdolna
Makkai-Kiss Nóra
Haj Kicsi Asszony
balladás megkövülése
Haj Kicsi Asszony súgjad
„Havas Krisztus kereszt az erdőn”
forróságod hűteni ez maradt
Haj kicsi Asszony szaladj
Örökséged számbavenni ennyi
lelked iramát nem bírhatja senki
Férfi nem menekít meg
minden erejével nem óvott Lót hogy visszanézz
és az előtted haladó Orpheusz
lángoló szerelme sem óvta Őt
hogy visszanézzen
Haj Kicsi Asszony
elvesztél
Haj kicsi Asszony
féltsd magad
az idő elragad
a múlt megmarad
Míg Te az időtlenben
féltettél másokat
szitált mákonya rádragadt
egy vágyott szerelemnek
hol együtt a Létező Egyben
Éros -Agapé- és Philia
Haj kicsi Asszony
bújhatsz már fergetegbe
zivatar fellegekbe
zakatolhat szívedben
örökérvénnyel a Végtelen
Haj kicsi Asszony
milliónyi fék van
beépítve végzetedbe
Hajkicsi asszony dana-dana
döngnek a döglegyek
hajadhelyett hajadban
nem jött az Értő
hajAki elhessentse a romlást
hajdannahajdanana haj-haj
hajkicsiasszony
ne halj meg
Ámen
Haj Kicsi Asszony
a Léttudás hajdanvolt
Királylánya
Árva méltóságod
gyászbaborultán
Csóktalan
szendergésedből
még ne
ébredj
Erőd maradjon
Jajj
fohászra
Kincseid
Jajj
föltámadásra
fehér
legyen
fátylad
szemfedőd
királykék
fájó fejtetőd
aranylón lobogó
kendő kösse
Égő homlokodra
piros szalag legyen
fonva
szép nyakadra talizmánul
ezüstpánttal zárva
az elhívás sosemvolt szépséges-szép medáliája
tiszta szíved fölé emelkedett két áldott halom
örökre ráborul egy nászra
kerüljön erre a várakozás
selyem-fekete stólasálja
Gyöngyharmatos csípőd
mi termő medencédet rajzolja körbe
narancsszínű gyolccsal legyen körülvéve
honnan nem született meg soha az Egy
Kit ősidők végtelensége érintetlenül hagyott meg
két karod
szálló angyalok ringassák valóságos szárnyakká álmaidban
ha már éltedben megadatott az örökös repülés szabad birodalma
két karod
hófehér hattyúszárnyakká válva lengjenek oldaladon
fond magad be
öleld át alakod
mert ölelések hiánya vérereid sűrű vérét körülzárta
és a lábaid jaj
a lábaid rendre legyenek zöldbe öltöztetve
állítson oda termő életfának
Az Kivel szemben majd
szemtől állhatsz
Ott állj majd
Örök
mozdulatban
a semmibe ágyazva
mozdulatlan
Gyökérré váljon
szivárogjon
mélyre
húzódjon Föld –planétánk ősszívébe
onnan sírjon-sikoltson álmod
mindaz mit elmulasztott
Ifjúságod
onnan súgjon csillagragyogással vissza éjszakák ölére
boruljon szivárványul szép tested-íve Áldott NaPOD
fényKÖRébe TE RAGYOGD Őt be ha Ki nem ragyogott Át
kérd Isten kegyelmét de elsőként
önmagad bocsánatát
pusztulásod
MÉGIS
elmaradjon
ezen a szivárványos
ravatalon