NAPÚT 2007/1., 86–88. oldal
Tartalom
Oláh András
végzetszerű októberek • noteszlapok
Pogány Anikó
Berninek
Árvai Ferenc Ödön
kassák lerázása
I.
nem lehet úgy tenni megromlás nélkül mintha jó lenne az ember keserve
keresve nézelődik aki rájött
(…)
tarzan volt még vicces a negyvenes években mikor sérója se lobogott liánozás közben és öltönyben állt oda zuhanyozni
kiülünk a tópresszóban fapadokra teát iszom négy cukorral ecsi citromozza korsó sörét régi hangulatok jönnek elő pingpongozás közben és néhány filmadaptáció is szóba került
III.
mikor gazdag lesz öcsém lovat vesz ajándékba adynak hívom majd és úgy fog szaladni mint a gyors vonat
de mit számít a tehetség ha nincsen nyereség megkukorékolja a falut a kakas hajnalidőben és összehúzza magát hidegben a bőr
(várom már nagyon várom hogy itt legyen az ideje korán van még hozzá ugorj bele fickó ne félj mi történhet dikk)
V.
Eddie-vel detroitba megyünk megbeszélni mi legyen a jövőbeni alapokkal a német negyedben virslit zabálunk és sörrel puhítjuk az út fájadalmait
Katrina mosdatja rossz fiait drótkefével súrolja a kis piszkokat de ezentúl figyelni fognak szavára
Mostanra porhanyóssá érett poloskákat szed ki jóska zakója zsebéből és kisfia ráncigálja olajfoltos ujját szerencsés fickó ez a jóska
Oly picsát markolok melynek húsa számban omlik kocsonyásan remeg mozdulataimtól és elpilled ha végeztünk
Micsoda ország micsoda emberek számlát adnak a szarásról az italunk meg PEPSI ki tudja ezt elviselni
VII.
Mondhassák hogy plafonra dobtuk a palacsintát de nem láttátok mert a konyhaajtó csukva volt nehogy bemenjen a szag
Mondják hogy nem úgy volt nem tehetünk róla az a ronda palacsinta tündi én se tudtam máshogy tenni különben ki ne akarna téged megmaszni ugyan ne mond hogy utálsz
Kifáradt a fájdalom bajom bánatom ugyan döme beszélsz itt hülyeségeket de minden a mi boldogságunkért és teljesebbé válásunkért teremtődik.
Lázam hol lobog hol fulladok gyere közelebb titkot mutatok a paplan alól egyre fogyok régen van és reggelente kocogok
IX.
Átizzadott ágyamon kifulladt paplan pléd gyűrődött össze hogy magamhoz térek kisimítom őket
(Ágyvégen meditálok párnának dőlten viszonylagos csend van de nem számít egy piac közepén kéne ülnöm csúcsidőben)
Orsiról álmodtam az éjjel és az erzsiről orsinak örültem de ismét külön utakra kellett lépnünk erzsinek mondtam mikor mennem kellett ha elhagyja azt a-t akkor dughatunk
(Lementem és láttam sokan nem bírták és most engem is közéjük vitt az élet hogy próbára tegyen)
Felriaszt a fájdalom kimegyek kizavarom de beugrik az ablakon mint dínó a kőkorszaki eb szerencsére kisebb lett
XI.
Jót aludtam kirázom a felesleget kabátomból hidegvízzel öntöm nyakon magamat és visszagondolok orsira erzsire
Továbbítom az üzenetet hogy minden oké itt vagyunk ne félj kisfiú kislány ne féljetek
Kenyeret vágok teát forralok übermensch tomi szerint ha ők csinálják az nem olyan mintha mások csinálnák ugyan azt
Lengén lépek ki az erkélyre alsógatya fed és néhány szőrszál kótyagosan lötyög bögrémben a bio tea és szemközt kata ablaka csukva
Ó kata ó kata a nap oly szépen süt de mi haszna eszem iszom leadom salakom sápadt anyagom de ugyan mi haszna
XIV.
Árpás szemem viszket és fáj ennek ellenére hallgatok gézára tudja mit beszél csak ne köpd le máskor a fürdőző öregasszonyt
Hó rocinante hó mögöttünk már semmi rossz megbékéltünk vele ha nem is egészen de tudjuk valamennyire kezelni
Almába szögeket verek mert véremben a vas kevés és vigyáznom kell hétvégén nehogy összeegyek mindenfélét
Percekig lihegek mire felérek az ötödikre az a kurva lift beleharapok az almába mint egyszerű vidéki okosságba
XVI.
Ó lali betyár vastag könyvet írtál de még így se fértél bele kilógnak tömpe ujjaid kilóg kórházi pizsamád
Telítődtem teli köptem lamentált hallal a wc-t azok elúsztak de gyomromban előtte leikráztak
Gyertek közelembe oly nagy távolság ami köztünk repedt mint kata ablaka és a mi erkélyünk között láthatjuk egymást hébe-hóba de egymás közelébe nem megyünk
És most minden nap ajándék teázunk az erkélyen még titkolom hogy tavasszal odébb állok még minden nap ajándék kata néz ki szemben az ő erkélyükön
XVII.
Gyaloglással egyszer vecsésig jutottunk három óra se kellett hozzá kőbányáról ecsi boros kólát hozott útszéli szomjunkra ferink jól itta és fejre se állt mint nem rég nagyon
Dehogyisnem hagyjuk magunkat vinni felelősség elől messzire a visszaút vonattal negyed óra mindössze
Nincsen kinek mesélni kalandunkról sötétben érünk haza az otthoniak réges-rég alszanak
XIX.
Mustrálom a nővérkéket csinosabbját válogatom szombat óta fickósodom
Fáj a gyomrom rohadtul valamelyik bogyó nagyon haragszik az előbb voltam kint de csak egy sorozat szelíd flátusz hagyta el vért zokogó beleim
Gulácsi kendője alatt őrzi a csendet egy homályos szobában illatokat és sejtelmeket fest Naconxypan-ba visz le minket hol látunk és tudunk
Lali húzóckodott az elején végül rábírtuk csak eljött útközben mesélte hogy Balázs Klári agyonlőtte magát és éreztük nem lehet már leszállnunk
XXII.
A középkorú szomorú nő megkínál magából csúszik de erősen tartom tomporát
Egy légy folyvást fejét veri az ablakba ó bárcsak kiszabadulhatna