NAPÚT 2007/1., 70. oldal
Tartalom
Janina Degutytė
Almafavirágzás
Nyina Obrezkova
versei
Stig Claesson, svéd író, festő- és rajzművész, 1928-ban született Stockholmban. Egyetemi tanulmányait 1947 és 1952 között a stockholmi Szabad Művészetek Akadémiája hallgatójaként végezte. 1974-től az Uppsalai Egyetem bölcsész díszdoktora, számos irodalmi díj nyertese. Több mint félszáz könyv fűződik nevéhez (magyarul kettő jelent meg), melyeket gyakran saját maga illusztrál. Az itt szereplő írása a 2005-ben megjelent gyűjteményes kötetéből származik.
Stig Claesson
A tavasz új előjelei
A pacsirtának már trilláznia kellene az égbolton, de nem trillázik. Úgy néz ki, hogy arról a vidékről, ahol én lakom, eltűnt a pacsirta. A barázdabillegető viszont akkor érkezett, mint szokott, április elején.
Egy régi közmondás szerint háromszor hull hó a pacsirtára, mielőtt kitavaszodik. A barázdabillegető átvette a pacsirtától a tavaszhírnök állást, úgyhogy most már rá kell háromszor hónak hullnia.
Tavaszt akarunk.
Hogy korán akarunk tavaszt, abban nincs semmi különös. De még az igazi tavasznál is korábban akarunk egy a barázdabillegetőnél biztosabb jelet a tavaszra. Három rövid, körülbelül félórás hóesés, amely eláztathatja vagy fehéren belepheti a pacsirtát, az ilyen jel volt.
Rájöttem, hogy a modern földművelés zavarta meg és űzte el a pacsirtát. A sarjadó búzatáblákat legelők váltották fel, amelyeken birkák legelnek. Ez így nem jó a pacsirtának.
A búzát valószínűleg nagy méretekben kell termeszteni, és a nagyméretű földművelésnek híja van errefelé. Állítólag a birkák sem kifizetődők, mint megtudtam, de a régi legelők így pihennek.
A tavasz új előjele az, hogy három fagyos éjszaka után kell lekaparni az autók szélvédőit, mielőtt kitavaszodik. De nekem nincs autóm.
A tavasz személyes előjele számomra az, hogy áprilisban háromszor akarok elutazni Párizsba anélkül, hogy útnak indulnék. A pacsirta nélküli április megzavarta ezt a vágyakozást, s nagyon úgy tűnik, hogy a modern földművelés egyik áldozata vagyok.
Ha itthon maradok, ősszel nem élvezhetem az okkersárga búzatáblákat sem, amelyeket az ősz előjeleinek tekintek. Tehát mind a tavasz, mind az ősz egy-egy biztos előjelétől fosztattam meg.
Mindenesetre megvan a remény egy szép májusi nyárelőre és egy gyönyörű júniusra. Főzök magamnak egy csésze kávét, majd bekapcsolom a rádiót, és hát kit hallok, ha nem egy barmot, aki azt énekli, hogy A nyár olyan rövid, az eső csak esik.
Kikapcsolt rádió mellett döntöm magamba a kávét, amit sajnos nem csinálhatok megfelelő erősségűre és ízűre. Gyéren havazni kezd, s megsajnálom a hópelyheket, mert nincs pacsirtájuk, akire hullhatnának. Még a földművelésügyi minisztert is megsajnálom.
Könnyezem.
Tillinger Gábor fordítása