NAPÚT 2007/1., 48. oldal
Tartalom
Petőcz András
Budapest, világváros
Valachi Anna
Álombeli átkelés
Sebeők János
Budapest a gazdám
Budapest? Ezzel jöttök, hogy mondjam el, mi nekem Budapest? Gondolkodási időt kérek. Egy, kettő, három, négy. Megvan! Budapest a Sebeők János nevű macska élőhelye. Személytelenül személyes, személyesen személytelen, szeszélyes és olykor szemetes gazdám. Enni ad például, hisz vannak benne boltok, melyekben, igaz, Bambi már nem kapható. Budapest a gazdám. És egy macska tudja, hol kell illedelmesen menni, hogy ne a fal adja a másikat. A térkép adott. Én, kóbor állat, vén csavargó tudom, mihez hol juthatok – a haverság, a hivatás, a romlás és az elegancia helyeit mind ismerem betéve. Gazdám Budapest. Fekete macskaként a szerencse fia vagyok, hogy itt élhetek.
Pesten. Mert Pest az nem – oda – Buda. Buda nekem az ott. Váci úton innen, Dunán túl – és fúj a szél. Mindig Buda felől. Buda nekem a Nyugat. Bécsi út, Wiener-walzer, atlanti ciklonok. Buda: urbánus. Pest: a nép. Buda mintha üdülne, Pest mintha lázadna.
Valaha hidak épültek Pest és Buda között. Az volt a jó.
A híd összeköt. Kérdés, hogy egy ház, egy irodaház, amely elfogja a kilátást Budára, vajon mi? Negatív híd? Merthogy tavaly egy ilyen épült elénk. Tavalyig elég volt kitekinteni az ablakon – és vigyázó szemeim elláthattak Budáig, el egész a Hármashatár-hegyig. Ma nem. Erre mondják, hogy egyszer volt Pesten Buda-látvány.