Marék Veronika

író, grafikus (Budapest, 1937. december 19.)

Laci és az Oroszlán

    Sose hittem el, hogy megérem a kétezredik évet.
    Távoli és hihetetlen volt a naptárban ez a szám, egy új világ, egy másik időszámítás, egy ismeretlen bolygó.
    Meg sem gondoltam, hogy a kétezredik év a mi büszke és szörnyű huszadik századunkat „múlt századdá” alázza egyszer.
    Hiszen 1937-ben kezdődött életem jórészt a huszadik században játszódott le, a 2000 utáni rész már csak megtisztelő ajándék…

    Átélhettem a technikai haladás szédítő teljesítményeit – mindig új meg új csodának örvendezve, s ma már magától értetődő természetességgel írom és küldöm leveleimet a számítógépen a Föld túlsó oldalára.
    Átéltem a második világháborút mint gyerek, s 1956 gyönyörű őszét mint 18 éves diák.

    Irtózatosan sokat dolgoztam, de örömmel tettem, hiszen rajzoltam és írtam, világokat teremtettem a semmiből. Játszottam.

    Most, ezekben a 2000 utáni ajándék években is játszom még, amíg lehet. Szinte szégyellem, hogy milyen sok tervet dédelgetek, bízva a holnapokban.

    Szerető párom van, gyermekeket és unokákat is adott az Ég.
    Remélem, kortársaimmal és velük együtt ünneplem majd a hetvenedik születésnapot.

    Külön hálát kell adnom az Égnek azért, hogy 1956 óta békében élünk itt, Magyarországon, és ha várakozunk a megállóban, előbb-utóbb mindig megérkezik a villamos.