Szorgalom, tisztesség és pontosság – ez a három fogalom az, ami számomra mindig is a legfontosabb volt; akár a magánéletben, akár a pályám alatt.
Ami világéletemben nehézséget okozott nekem, az a szövegtanulás volt. Egyszerűen nem ment a fejembe a szöveg, így művészi tökélyre kellett vinnem a halandzsát: higgye azt a néző, hogy ő nem érti jól a szöveget, holott én mondok értelmetlen mondatokat.
Igazán negatív élmények szerencsére nem értek. Mindig is odafigyelve éltem, és bárhol voltam, legyen az Ausztrália, Amerika vagy a régi Szovjetunió területe, mindig is sikert éltem át.
Egész életemben kerestem a jó partneri viszonyt a színpadon, ami általában nem sikerült, mert a másik sikerére feléledő emberi irigység sokszor gátat vet a kapcsolatoknak. Mégis Hofival és Bajorral elértük azt, ami nem sok embernek sikerült: a színpadról sosem jöttünk le lehajtott fejjel. És ha sikerünk volt, az nem 50-50%-os siker volt, hanem 100-100%-os. Bajorral gyakran meg is jegyezzük – egymásra kacsintva – egy-egy ilyen fellépés után: „Ha ezt a Gálvölgyi láthatná!”
Ha meg kellene határozni, hogy mi is a titulusom, nehéz dolgom lenne. Mert nem vagyok showman, sem pedig előadóművész; nem több vagyok ezeknél, hanem más. Nem véletlen, hogy a névjegykártyámon ez áll: Koós János, nagypapa. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy nekem az életben a legfontosabb az unoka, az egészség és a család. No meg, hogy végre rendeződjön a Fradi élete; s ha ezek közül valamennyi jól működne, kevés boldogabb ember élne a földön, mint én.
Lejegyezte Gáborjáni Szabó Orsolya
