Az 1850-ben alapított Rózsavölgyi és Társa cég 1912-ben nyitotta meg a jelenlegi helyén – a Szervita téren – zeneműkereskedését, amelynek belső berendezését Kozma Lajos és Dankó István neves iparművészek reneszánsz stílusban alakítottak ki.
A cég fennállásának több mint 150 éve alatt a zenemű-kereskedelem mellett kotta- és könyvkiadással, hangversenyszervezéssel, előadóművészek szponzorálásával és zenemű-szortimenterek képzésével is foglalkozott.
Találóan jegyezte meg Szabolcsi Bence, a jeles zenetudós: „a Rózsavölgyi a magyar és az egyetemes zenetörténet egy darabját jelenti”.
Így például kiadói műhelyéből kerültek ki elsőnek Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leó és Dohnányi Ernő halhatatlan zeneművei.
A Rózsavölgyi Zeneműbolt 1949-ben az államosítást követően – nevének meghagyásával – az Állami Könyvterjesztő Vállalathoz került. A rendszerváltás után többütemű átalakulással a Líra és Lant Kereskedelmi Részvénytársaság egyik boltja lett. A privatizáció során először a Láng Holdinghoz került, majd 1999-et követően dr. Kolosi Tamás meghatározó tulajdonrészével kivált a részvénytársaságból, és ismét önálló kft.-ként működik „a Rózsavölgyi”.
A jelenlegi üzlet a Szervita tér 5. szám alatt Közép-Európa legnagyobb zeneműboltja, ahol az érdeklődő 160 000 zenemű között válogathat.
Az emeleti részen hangszer- és könyvosztály, a földszinten kotta-, DVD-, klasszikus zenei CD-részleg, az alagsorban pedig a könnyűzenei részleg található.
A fenti néhány soros leírás életem „kerettörténetének” is tekinthető. Édesapám zeneszeretetével felvértezve hatéves koromtól zongorázni taníttattak, ami kezdetben nem okozott nagy örömet számomra. Mégis többszöri nekirugaszkodásra elértem a Zeneművészeti Főiskola küszöbét. Az 1956-os forradalom utáni nehéz időszakban a középiskolából kikerülve egy kis rokoni segítséggel a körúti Erkel Ferenc boltba kerültem zenemű-szortimenternek, ahol zenei ismereteimet kamatoztatva hamar megkedveltem ezt a „ritka” szakmát. Ez nagyban köszönhető Sternfeld Oszkárnak, a boltvezető-helyettesnek, aki kitűnő pedagógiai érzékkel és nagy szakmai rutinnal rendelkezett. A nemzetközileg is ismert szakember neve ma is fogalom a szakmában.
Az Állami Könyvterjesztő Vállalat vezetősége 1962-ben megbízott a Múzeum körúti Zenei Antikvárium vezetésével, majd 1964-ben kerültem a leégésből újjáépült Rózsavölgyi Zeneműboltba. (1961-ben a Rózsavölgyi Zeneműbolt egy elektromos zárlat következtében keletkezett tűz miatt teljesen kiégett.) Először a bolt helyettes vezetője lettem, majd 1976-ban boltigazgató.
Nagy kihívás volt a kiégett bolt kottával való feltöltése, hiszen nem kevesebb, mint 160 000 címet kellett pótolni.
Az eltelt ötven év alatt megszerzett szakmai és társadalmi elismertségem mellett (Liszt Ferenc-emlékplakett 1983, Artisjus oklevél 1985, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje 2000) öröm számomra, hogy a Rózsavölgyi kitűnő szakmai kollektívája többször elnyerte a Hermes Díjat, és az egyetlen bolt volt, amely az idegenforgalom magas szintű elismeréséért megkapta Budapest Pro Urbe Díját.
Alapító tagja voltam az új Liszt Ferenc Társaságnak és a Kodály Társaságnak. Számtalan zeneműről készült recenziót, szakmai értekezést, tanulmányt közöltem zenei folyóiratokban (Parlando, Ének-zene, Muzsika stb.). A Civil Rádióban hosszú évek óta az A Rózsavölgyi Zeneműbolt komolyzenei újdonságai című rovatnak a műsorvezetője vagyok.
Hosszú évek kutató (és lelkes) munkája eredményeképpen jelent meg a cég 150. évfordulójára az Atheneum Kiadónál a Rózsavölgyi és Társa másfél évszázada című munkám.
A vezetésem alatt álló Rózsavölgyi Zeneműbolt az elmúlt négy évtizedben tovább öregbítette hírnevét, állandó vásárlói, illetve látogatói közé többek között nem kisebb világhírességek tartoztak, mint Roberto Benzi (karmester), Giacomo Aragall (operaénekes), Bársony Rózsi (táncosnő), Neményi Lili (opera-énekesnő), Krzysztof Penderecki (zeneszerző), Aram Hacsaturján (zeneszerző), Gertler Endre (hegedűművész), Ferencsik János (karmester), Földes Andor (zongoraművész), David Ojsztrah (hegedűművész), Ormándy Jenő (karmester), Ligeti György (zeneszerző)…
A Rózsavölgyinek évente negyedmillió látogatója van, magyar és külföldi vásárlók a világ minden részéről, bizonyítva azt a tényt, hogy a zene rangja, méltósága változatlanul az általános műveltség része és kapocs a különböző felfogású emberek, valamint népcsoportok között.
Sajnos, a zeneműves szakma és ezzel együtt a zenemű-kereskedelem a második világháború után, az államosítást követően sok ellentmondással küszködött. A szakma erkölcsi rangja az 1990-es évek után sokat javult, de anyagi elismertsége még mindig messze elmarad a magas követelmények mögött.
A cég hirdetése régen ezzel kezdődött: „Mindenkor a zenét szolgálni.” Ez a jelmondat ma is él, táplálja azt a szellemet, amely a Rózsavölgyi Zeneműbolt, valamint a kiadó további eredményes munkájának záloga.
