Németh Pál „nyugalmazott” atléta mesteredző, festő, kiállítóművész (Szentkirály, 1937. 06. 20., anyja: Márffy Gizella) Cs.: Németh Marianna, ny. tanítónő, igazgatóhelyettes. Gy.: László (1960), Csaba (1962), Zsolt (1971). Nyolc unokája van.
Iskolái: 1943–51 négy elemi (Szentkirály), majd Polgári Fiúiskola, 1951–55 Nagy Lajos Gimnázium, 1958–60 asztalosipari tanuló (mindhárom iskola Szombathelyen), 1964–1968 Jáky József Útépítő Technikum (Székesfehérvár), 1968–69 edzőképző a TF-en. Képzőművészeti Főiskolára készült. Jaksa István festőművészhez járt diákkorában rajzolni, festeni tanulni. 1958-ban felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, de politikai okok miatt (1956-ban 15 hónapra elhagyta az országot), annak ellenére, hogy remek felvételi eredményt produkált, nem vették fel. Elkeseredésében 18 évig nem vett ecsetet a kezébe. 1976 karácsony másnapján, felesége ajándék „kellékeivel” újra elkezdett festeni. Rendkívül sok elfoglaltsága miatt vasárnapi festőnek vallja magát (41 önálló kiállítása volt). Elsősorban akvarellképeket fest.
Munkahelyei: asztalos, főraktáros, a Városi Tanácson műszaki előadó, telepvezető, útépítő technikus, építésvezető, majd 1977-től főfoglalkozása atléta dobóedző.
A sporthoz való kötődése gyerekkorában kezdődött. Az óraközi szünetekben és iskola után, mezítláb, a harisnyából és lószőrből készült labdát addig rúgták, míg maguk is teljesen lerongyolódtak. Már 1947-ben szervezett keretek között fociedzésre járt (hatvan-nyolcvan gyerek volt egy focilabdára). A Nagy Lajos Gimnáziumban a testnevelőjük megszerettette velük a kosárlabdát, éltek-haltak érte. Az érettségiző IV. C. osztályban mindenki igazolt versenyző volt. Tizenhat éves korában bekerült a Szombathelyi Haladás NB. I-es kosárlabdacsapatába mint tartalék játékos. A hatvanas évek elején kiesett a csapat a legmagasabb osztályból. A nyári szünetben barátja unszolására megpróbálkozott a kalapácsvetéssel, ami kezdetben nagyon nehéznek bizonyult, de az az évi megyei bajnokságon 45,84-et dobott, ami akkor megyei csúcs volt, és ez nagy lökést adott további fejlődéséhez. Legjobb eredményével (67,68) a világranglista 37. helyezettje volt. Kétszer volt magyar bajnokságon harmadik. Világversenyre soha nem jutott ki, mert olyan mezőny volt előtte (például a mexikói olimpián indulók), amelyben Zsivotzky nyert, Lovász harmadik, Eckschmidt Sándor pedig ötödik volt.
Amire nagyon büszke, hogy egyszer sikerült legyőznie a világcsúcstartó, Európa- és világbajnok Zsivotzkyt (harmadik lett), aki akkor már leszálló ágban volt, de nem annyira, hogy ne akart volna nyerni. Zsivotzky azt nyilatkozta, hogy azért nem fáj neki a vereség, mert olyan ember győzte le, aki nagyon sokat tett ezért.
Veterán világversenyeken nyert Eb-t, vb-t és olimpiát.
Hatvannyolcban már edzői papírja volt és folyamatosan edzősködött, ez év július 4-én 52. évét kezdte meg munkahelyén. Amit maga nem tudott megvalósítani, azt mások által szerette volna elérni. Sok segítséget kapott az emberektől, de többen voltak, akik mindent megtettek, hogy gátolják. Ebben a kettősségben telik az élete. A javuló eredmények tovább növelték irigyei számát.
Versenyzői világsikereket értek el. Olimpiát kivéve minden világversenyt nyertek. Közel hatszáz magyar bajnoki címet szereztek a magyar bajnokságokon a különböző korosztályokban. Többször volt az év atlétaedzője, 1998-ban a legjobb magyar edzőnek választották. Mesteredző, a Kemény Ferenc-díj, a Vas Megyéért Díj tulajdonosa, Vas Megye Örökös Bajnoka. A megye érdekében kifejtett munkájáért a 2004. év Vasi Emberének választották.
Soha nem politizált, de a kommunista rendszerrel nem szimpatizált. Sajnos 1989–90-ben nem történt meg az igazi rendszerváltás, és azóta is hazugságban élünk.
Lehet, hogy azért, mert idősebb lett, érzékenyebbé vált. Ha bekapcsolja a tévét, ömlik a szenny, a mocsok. Az olyan értékek, mint a becsület, igazmondás, kötelességtudás, szeretet, megbecsülés, munka, hűség, elvesztek. Vesztébe rohan a világ.
Vagy lehet, hogy a baj az ő „készülékében” van?
