Pécsvárad

Kisváros a Zengő alján

    A város, ahol élek, nagyon régi. A Zengő lábánál fekszik. Klasszikus panorámája a várral, a templomokkal csodás harmóniában áll a Mecsek lankáitól induló délies tájjal.
    Őskori leleteket talált itt a régész, erre haladt a római út Aquincumból Mursa és Sopianae, azaz Eszék és Pécs felé. Az utak innen mindig dél, Róma vagy Bizánc felé vittek a dunai, drávai révhelyeken át az ország központjából. Ezért is alapította Pécsváradon első királyunk még trónra lépése előtt, 998-ban, Pannonhalma után hazánk második bencés monostorát. A vár s annak ezeréves kápolnája beszél erről a korról. A monostor első apátja Asztrik volt, aki a korona megszerzéséért, István király diplomatájaként járta meg többször az utat hazánk és Itália között. Asztrik állomáshelye lehetett a pécsváradi monostor, melyet István király alapításának köszönhetően a későbbi századokban is tisztelet övezett. A pécsváradi bencések Szent István korában kivették részüket a déli országrészek térítéséből, az állam- és egyházszervezet kiépítéséből. Működési területükön a pécsváradi alapítás után jó tíz évvel, 1009-ben alakul meg a pécsi püspökség.
    A török előretörés porig rombolja a monostort, melyről Mátyás király úgy írt, mint a leggazdagabbról e hazában. A hódoltság idején a pécsváradi magyarság a kálvini vallásra tért. 1689-től németek telepedtek ide a Duna mentéről – a több nemzetiség, több kultúra együttélése kezdettől jellemző volt itt, és ebből született meg a mai kisváros is.
    Pécsvárad képét ma is uralja a vár, a középkori eredetű templomok. Utcáinak szerkezete a középkori alaprajzot őrzi. Helynevek is fennmaradtak az alapítás korából. A várfalról letekintve ma is láthatóak a magyarság szórt településszerkezetét őrző legősibb városrészek. Fennmaradtak a XVIII–XIX. századi népi építészet jellegzetes emlékei. Zárt nagykapus házaival a főutca a magyar kisvárosok hangulatát idézi.
    A vár, a templomok történelmi panorámájához illesztették eleink az 1857-ben emelt „új városházát”. Gianone Ágoston, svájci olasz származású pécsi építész alkotása csúcsíves ablakaival, bástyaszerű elemeivel azt a kort idézi, amikor első királyaink jártak ezen a helyen.
    A várost szinte körülöleli a Keleti-Mecsek Tájvédelmi körzet, a Zengő csúcsával, egyedi állat- és növényvilágával, a tavasszal pompázó bánáti bazsarózsával. Szőlők és gyümölcsösök veszik körül a várost, mint mindig a századokban. Az itt termő borok kitűnőek.

Baumann Mihály felvételei

    Pécsváradon mindig otthonra találtak a szellem emberei, s otthonra leltek a múzsák. Talán az első irodalmi találkozóról ad hírt Szent Gellért legendája, miszerint az első magyar íróként tisztelt Szent Mór pécsi püspök itt marasztalta a szentföldi zarándokúton lévő Gellértet, majd a pécsváradi monostorba kísérte. A legenda elmondja, hogy a jámbor férfiak milyen prédikációkat tartottak a hívők okulására és egymás örömére, felváltva Pécsett és Pécsváradon, s így mintegy pillanatképet nyújt az első térítők napi munkájáról, egymással és a néppel való érintkezéséről. A pécsváradi monostor XIII. századi összeírása 32 kódexről ad számot – ezekben a műhelyekben folyt akkor az ország szellemi élete.
    A XX. század nagy írója, Kodolányi János gyermekként kapott életre szóló ihletet Pécsváradon. Ennek a kisvárosnak a társadalma íratta vele a nagy magyar realista regényt, a Boldog békeidőket, de ráismerünk e helyre a Julianus barát első fejezeteiben is.
    A 17 kilométerre fekvő Pécs a továbbtanulás, sokaknak a kenyérkereset lehetőségét jelenti, meg a színházakat, a művészetek műhelyeit. Pécsvárad a nagyváros közelében is megőrizte vidékies jellegét, és nyugalmas, egészséges lakhelyet kínál a ma emberének. Büszke ősi múltjára éppúgy, mint iskoláira, nemrég átadott tanuszodájára, sportcsarnokára, szép szőleire és finom boraira.

Gállos Orsolya