Kovács József Hontalan

Festékszagú öregember

Balázs János festőművész emlékének

I.
Írás, torkomból kibuggyanó gyöngyragyogású
sírás, hazát kereső ének.
Elordasulva, éltemet mi veszejti el?
Kinek az Óceán dobogású szívét
késelte meg a terrorista márciusi szél?
Mint a kisfiam megvásárolatlan játékai:
anyaföldbarna remekművek hamvadnak
hamuvá, átvirrasztatlan éjszakáimon.
Hazárd koldus vagyok én is,
bolygathatatlan halottakkal játszom.


II.
Almavirághabosan a csöndben,
várlak festékszagú öregember.
Valaki Isten
hangosan beszél az életedről.
Szememig ér a fény:
tenger,
keserű só,
élesre pattintott kő vagyok.
Nomád énekekkel
várlak az idő fényes kapujában.