Szepesi József

Balázs János

Különös gyerek az öreg,
akár egy bogaras rokon.
Száz éve óvja egy föveg
s száz éve táncol ő azon.
Száz év magánya szőttesét
ezerszer kinőtte már,
elnyűni mégsem bírta még
eddig e furcsa alpakkát.
Egyetlen folt sincs a ruhán,
pedig nap mint nap elszakad.
Az ördög szabta-varrta tán,
azért ily tartós az anyag.
Száz hímzett, tarka inge fess,
elegáns, tiszta vászon,
száz év magánya műve ez,
száz színes szőttes-álom.

Lelkére öltve a csoda
bizony tán kényes is lehet
mindarra, amivel soha
alkotója nem kérkedett.
Ez a különös agg gyerek,
ez a bogaras, bölcs, naiv.