Péli Tamás

10 év magány

(Bocsánat, Márquez, csak kölcsönvettem)
Benvenuto Cellinihez

Ékszerész, szobrász, gyilkos
Mester, öreg csavargó
Fekete szemű, aranykezű barátom.
Szeretted a bort Cellini
Kezedben jól áll a tőr.
Kezeddel teremtetted aranyból
a csodát.
Magas volt az Angyalvár fala?
Jó volt zuhanni a szabadság felé?
Benvenuto Cellini, nem félted a rendet.
Vágtatva nevettél a Pápák, Királyok
haragján.
Jó lovak, szép cimborák voltak társaid.
Félted a halált, Te halhatatlan?
Bátor éjszakák, harcos nappalok
az ébredő Európában.
Kardok, pajzsok csattogása, lassan
biztosan hömpölygő idő.
Reneszánsz templom kupolák,
paloták: Michelangelo,
egy a száz közül kit tiszteltél.
Benvenuto Cellini, de jó volt élni.
Kőhalmazok közt nyújtózom, hogy
elérjem kezed egy csókra.
Nyakamon ül a XX. század, hazug
háborúk, Európa,
lassan fáradtan érlek el.
Ékszerész, szobrász, gyilkos Mesterem,
öreg csavargó

1979. április 21.

Kitépték

Kitépték kezemből a poharat
és pusztultam
mint atomcsapás alatt a világ
– és nem tudtam
sátort verni takaróm ellopták
és hagytak dideregni
Idegen vért pumpáltak belém és
józan halált osztottak, pedig
hamiskártyás volt valamennyi
Bitang rühös megvert kutyák
Én oroszlán akartam lenni
Nem emberi Király, mert hitem
vérzik és létem lebeg
Bocsáss meg Édes Istenem.
                        *
Ti kik fizetésért Havi bérért
felbérelhető domesztikált sakálok
vagytok fogadjátok szeretettel
megbocsátásom.

1988. január 6.

Vers festő barátaimhoz

Aranyba fulladt szentek,
Giotto kékbe merevedett szentek.
A naptól raboljatok fényt.
Nagy halottainktól alázatot.
Játsszatok az örökkévalósággal,
Lopjátok be magatokat a hatalmasok
várába,
Fényt ezernyi Prométheus!

1979. március 25.