Indiai sugallatok

Illés Bódhi Barbara Tűzvirágok című kiállítása^*

Szeretettel és tisztelettel köszöntök mindenkit! Taven baxtale romale! Guten tag für einen Dentschen Mann! Külön örülök annak, hogy a roma képzőművészet lassanként egyre inkább integrálódik az egyetemes művészetbe. Legjobb képzőművészeink már olyan értéket hoztak létre, amely maradandó. Meg tudták a művészet nyelvén fogalmazni önmagukat és mindazt, ami a roma emberekben él, a léttel való küzdelmet, a szorongásokat és a kiszakadás vágyát azokból a gondokból, feszültségekből, amikben élnek, és a vágyaikat, örömeiket is. Nem mondom, hogy mindig örülünk, de legyőzzük a fájdalmat és a szomorúságot. Azt gondolom, hogy Illés Bódhi Barbarának ezek az életörömről, a lélek megújulásáról, kivirulásáról tanúskodó képei egy új korszak előhírnökei. Külön örülök, hogy Barbara elhagyta azt a fajta stílusát, ami ezeket a képeket megelőzte, azt a világot, ami azt mutatta, hogy megelégedett a látott világ tudomásulvételével, és elveszett a gondokban, s nem szólt azokról a vágyakról, azokról a legmélyebb élményekről, amik feszítik őt. Kellett, hogy felszabaduljanak ezek a legbensőbb élmények, az ő gazdag fantáziája.
    Talán az is kellett ehhez, hogy lássa a Roma legenda rockoperát, a mi hagyományainknak a mesei-mitikus irányban történő kitágítását. Úgy sejtem, hogy ez az inspiráció hozzájárult ahhoz, hogy ösztönző forrásként felfedezze magának az indiai hagyományt. Mindez áttételesen érvényesült műveiben, nem konkrét történetek átvételében, hanem a fantázia bátor felszabadulásában, a gazdag színvilágban, a szimbólumok megjelenésében, a természettel, az egész élővilággal való himnikus azonosulásban. Barbara önmagára talált. Nagyon nagy lépést tett meg. Köszönöm, hogy olyan művészt ismerhetek meg, aki ilyen gyönyörű lélekkel rendelkezik, aki ilyen bensőségesen és gazdag fantáziával tud vallani a boldogságról, a szerelemről, az igazi szeretetről, az anya és a gyermek kapcsolatáról, a létezés öröméről.

Varga Gusztáv

Illés Bódhi Barbara kiállítása. Megnyitó: Szalai József

A roma képzőművészet magyarországi kibontakozása során számos kiváló naiv művész jelentkezett. Az utóbbi évtizedben pedig egyre több olyan fiatal alkotó, aki a hivatásos művészet valamelyik irányzatához kapcsolódik. Illés Barbara is képzett művész. Elvégezte a Kézműipari Művészeti Szakközépiskolát, és porcelánfestésre szakosodott, lakberendezési végzettséget szerzett, majd az Eszterházi Károly Tanárképző Főiskola rajz és vizuális kommunikációs szakán szerzett diplomát. Szentandrássy István festőművész kurzusán is részt vett két alkalommal. Ezt követően mondhatni egy kicsit megpihent, és keresni kezdte a saját útját, hogy visszatalálhasson tehetségének igazi természetéhez, amit a képzés kissé elfedett, és egyre bátrabb erőfeszítést tett, hogy megtalálja a maga önálló kifejezésmódját.
    Barbara kísérletező, újító-keresgélő alkotó, kedveli a különleges anyagok és technikák alkalmazását, ám mindezeket nem öncélúan teszi, hanem a kifejezés érdekében használja fel.
    Illés Barbara fel meri vállalni az örök értékeket, az archaikus hagyomány ösztönzése is tetten érhető művészetében. Íme, itt a szemben lévő falon sorakozó bizánciasan stilizált, visszafogott színvilágú képtáblákon vagy az egyiptomiasan időtlen nyugalmú portréján megkapnak bennünket a finom barnába oltott színek, a tompa színegyüttesben mégis felcsillan a tűz, kiragyognak a szemek, és megpendítenek bennünk valamit, ami csak a későbbi képeken fog igazán szuggesztív kifejezőerővel megjelenni.
    Régebbiek azok a hátsó falon megbúvó, síkba terített motívumokkal építkező kompozíciók, amelyek a gyermeki lélek világlátására emlékeztetnek bennünket, amelyek a mese világát idézik, a játékosan dülöngélő, megelevenedő házsorokkal. A gyermekkor világát idézik ezek, a festést és a plasztikus applikációt egyaránt hasznosító technika különleges hatásokat eredményez.
    A főfalon sorakozó színpompás Tűzvirág sorozat képei valamiféle örömittas magára találást és felszabadultságot tükröznek, az ember és a természet, a növény- és állatvilág panteisztikus, himnikus együvé tartozása, a szerelem, a virágzás, az anyaság boldogsága és öröme sugárzik belőlük. A finom, felfokozott erejű színvilág, az expresszív-ornamentális díszítés valami keleties hangulatot sugall.
    Mestere, Szentandrássy István mondta neki egyszer: „Lányom, te mindent tudsz, amit egy jó festőművésznek tudnia kell, de még történnie kell valaminek az életedben! Jelenleg nyugalmi állapotban vagy, valaminek ki kell robbantani belőled az értékeket. Akkor fogsz tudni igazán alkotni.” Az élmények felhalmozódása és a megfelelő kifejezésmód megtalálása megtörtént, Illés Bódhi Barbara magára talált, önálló alkotói pályája elkezdődhet.

Szalai József

^* Elhangoztak Budapesten, a Kossuth Klubban 2006. szeptember 15-én.